Borotvaélen táncolunk

Úgy tűnik, valóságos „offenzívát” indítottak a nyugati befektetők és véleményformálók a Gyurcsány-kormány által csak gazdasági csodaként aposztrofált magyarországi helyzet ellen. A globális tőke főszereplőit reprezentáló londoni Financial Times legutóbbi elemzésében hazánk kapcsán a költségvetési kudarcról cikkez, amelyhez magas folyómérleg-hiány járul, s a helyzet már a forint pozíciójának aláásásával fenyeget. Eközben a svájci Neue Zürcher Zeitung Pénzpiacok Kelet-Európában című írásában analizálja a magyar kormány „kreatív könyvelési trükkjeinek” várható következményeit. Magyarországon olyan kormány van hatalmon, amely szembeszegül az euróbelépés előtt kidolgozott ellenőrzés lehetőségeivel, veszi magának a bátorságot, hogy a lakosságot, a piacot és végül az európai intézményeket az orránál fogva vezesse – írja a tekintélyes zürichi napilap, mely szerint a folyamat következménye, hogy Magyarország az euróövezetbe belépés feltételeit nem tudja 2010-ben teljesíteni.
Ezek szerint nem irigyelnek bennünket Nyugaton? Miként azt olvashattuk a kormány általi hirdetésekben, s mint azt hallhatjuk nap mint nap Kóka János gazdasági miniszter szájából. Akárhogyan is, a zászlóshajó, az ellenzéki befolyással aligha vádolható, s fentebb már idézett Financial Times úgy tartja: egyenesen a pénzügyi válság kitörése várható a magyar gazdaságban. Az üzleti napilap szerint a magyar gazdaság egyensúlytalanságai és az „ellenőrzés alól kicsúszott” államháztartási hiány jelentős forintgyengüléshez vezethetnek, amelynek „katasztrofális” következményei lehetnek a devizaalapú hiteleket felvevő fogyasztók számára – áll a Financial Times cikkében. Még annyit a szóban forgó devizaalapú hitelekről, hogy a londoni üzleti napilapnak Palócz Éva, a Kopint-Datorg gazdaságkutató vezetője azt mondta, hogy ez „nagy veszély”, mivel a lakosság most szinte kizárólag devizában (svájci frankban és euróban) vesz fel hiteleket. Az írás amúgy idézi a Magyar Nemzeti Bank adatait, amelyek szerint a devizában fennálló háztartási adósság a magánszektorban kint lévő teljes hitelállomány 25 százalékára duzzadt a 2003 végén mért 5 százalékról. Az újság figyelemre méltó megállapításainak egyike, hogy a magyar fogyasztók tudatában vannak a kockázatnak, „de nem izgatják magukat”. A jegybank azonban nem ennyire derűlátó: egyik legutóbbi jelentésében azt írta, hogy a devizahitelezés és a növekvő gazdasági egyensúlytalanságok „elegye” veszélyeztetheti a bankrendszer stabilitását, jegyzi meg a londoni lap. A Financial Times szerint a devizaalapú hitelek mennyisége kisebb gond lenne, ha a magyar kormány nagyobb sikereket ért volna el a költségvetési hiány csökkentésében. A tekintélyes üzleti lap teret szentel a nemzeti valuta gyengülésének is: a forint, miután hónapokig stabilan 245 forint/euró körül mozgott, 253 fölé gyengült, máris emelve minden devizaadós törlesztéseit, áll a cikkben. Az anyagot készítők úgy tartják: a magyar kormány valószínűleg 2012-ig vagy még későbbre fogja kitolni az euróövezeti csatlakozás céldátumát, mivel „nem képes a saját maga által szabott határokon belül maradni”.
A Neue Zürcher Zeitung idézett cikkének fő kicsengése az, hogy ha nem lesz 2010-ben euró, akkor Budapest elszalasztja a pénzpiaci érettség egyik legfontosabb elemét, hiszen az eurózónában elvész a valutakockázat. A gondot csak növeli, hogy azokat az értékpapírokat, amiket Budapest a költségvetési hiány fedezésére „dob piacra”, jóval magasabb kamatokkal bocsáthatja ki. A magyar kormány jövőre erőteljesen visszafogott reformokkal készül újraválasztására, pedig a költségvetés szanálása, az adó- és közigazgatási reform, valamint az egészségügy reformja égetően szükséges volna – írja az ugyancsak svájci Schaffhauser Nachrichten, amely szerint Gyurcsány Ferencnek nemcsak Orbán Viktor ellen kell küzdenie, hanem saját pártjával, az MSZP-vel szemben is. Magyarország számára komoly problémát jelent a maastrichti kritériumok, például a 3 százalékos költségvetési hiány betartása. Magyarországon három éve növekszik a büdzsé hiánya: jelenleg eléri az 5,3 százalékot. Éppen ezért halogatják a magyarok folyamatosan az euró bevezetésének időpontját. Az ígéretek 2007-ről indultak, s ma már 2010–2011-nél tartanak – jegyzi meg a lap.
Hogyan summázhatjuk a nyugati véleményeket, megállapításokat? Nos, a magyar gazdaságpolitika leggyengébb pontja az államháztartás, a magas eladósodottság, a növekvő hiány. Vagyis mindaz, amiért a kormány felel. Az országnak érdeke az euró minél korábbi bevezetése a tőkevonzó képesség növelése, a spekulációs támadások kivédése és a lakosság növekvő devizahitelei miatt. Az összegzés másik fontos eleme, hogy a költségvetés területén nem változott semmi az elmúlt három évben. A tétlenség miatt egyre drasztikusabb változásokra van szükség; az államháztartási reform elodázhatatlan. A módosításoknak ugyanakkor alig van jele a 2006-os költségvetésben. Arra kell berendezkedni, hogy a helyzet tovább romlik: marad a pénzügyi egyensúlytalanság, a lecsúszás a növekvő hiánnyal és államadóssággal.
A jövő évi költségvetéssel kapcsolatban úgy tűnik, hogy három alapvető probléma van – olvasható ki az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kritikájából. Ezek: a bevételi és a kiadási oldal, s az ebből keletkező deficit. Az ÁSZ szerint nem könnyű azonosítani a jövő évi költségvetés kiemelt céljait. Amennyiben tehát a számvevők sem látják az irányt, bizony veszélyesek lehetnek az előirányzatok. A 2006-os büdzsé az elemzők és gazdaságkutatók, sőt az Európai Bizottság szerint is gyenge alapokon áll. A hiány még a tervek szintjén is hatalmas: a költségvetési törvényjavaslat alapján a deficit az ideinek a másfélszeresére duzzadhat. Rendkívül rossz az is, hogy 2006-ra munkahelyteremtést segítő adócsökkentések helyett keresletélénkítő javaslatokat fogadott el a parlament, hiszen önmagában az áfa- és a személyi jövedelemadó-csökkentéstől nem lesz több munkahely.
Nagy kérdés, hogy a Financial Times és a Neue Zürcher Zeitung által viszonylag objektíven felvázolt helyzetben mi is a teendő. A legfontosabb talán a leltár, hiszen pontosan nem lehet tudni, hogy mi zajlik a gazdaságban. Itt elég, ha a KSH-beli elbocsátásokra és módszertani változtatásokra gondolunk, illetve az Eurostattal lefolytatott vitákra. Az állapotfelmérésre viszont alighanem csak a parlamenti választások után kerül sor.
Bármilyen meglepő, ebben a szituációban az ellenzéknek visszafogottnak kell lennie. Csak akkora kiadásnövelésre adhat be javaslatot, amelyet át is lehet csoportosítani. Van persze tartalék a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében is, lásd a kormányzati kommunikációs kiadásokat, a dolgok jelen állása szerint bevételi oldalon azonban nincs többletpénz, sőt az adócsökkentés révén keletkezett űrt is be kell majd tölteni.
Jogos a kérdés: van-e csodafegyver a kormányra készülő ellenzék kezében? Igen: állami gazdasági fejlesztési program és hosszú távon is fegyelmezett költségvetési politika. Ez az, ami nagyon hiányzik. Immár három és fél esztendeje.