Bujdosik a mauthauseni „haláldoktor”

Négy ország nyomozói keresik a hitleri birodalom vélhetőleg utolsó háborús bűnösét. A mauthauseni koncentrációs tábor kegyetlenségéről hírhedt orvosa, Aribert Heim negyvenhárom esztendeje bujkál a német igazságszolgáltatás elől. Baden-Württemberg tartomány bűnügyi hivatala – a kalandregényekre emlékeztető ügy illetékes szerve – olyan értesülések birtokába jutott, hogy a kilencvenegy esztendős Heim Spanyolországban él. Berlin abban bízik, hogy végre sikerül lezárnia a nemzetiszocialista rendszer tetteseinek felelősségre vonását.

Az osztrák származású orvos korán elkötelezte magát Adolf Hitler ideológiájának, már jóval az Anschluss előtt belépett a náci pártba (NSDAP-igazolványának száma: 6 116 089), majd az SS-be. A Mauthausenben létesített tábor orvosaként brutális kegyetlenséggel bánt az áldozatokkal. Mérget fecskendezett a szívükbe, és stopperórával mérte a különféle keverékek hatását, altatás nélkül operált, a halottak fejét kifőzette, és trófeaként mutogatta, az egyik szerencsétlen bőréből lámpaernyőt csináltatott. Útja SS-orvosként előbb Finnországba, majd Norvégiába vezetett. A világháború befejeztével amerikai fogságba esett, ahonnan – mind a mai napig tisztázatlan körülmények között – szabadon bocsátották. Amíg a koncentrációs tábor vezetőjét, patikusát és negyvenhét pribékét bíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték, addig a szadista doktor visszatért a polgári társadalomba. Az egyik hesseni kórház segédorvosaként attól sem riadt vissza, hogy a szomszédos Bad Nauheim jéghokicsapatában kergesse a korongot. Az ötvenes évek közepén nőgyógyászati rendelőt nyitott a kaszinójáról elhíresült Baden-Badenben. Ebből az időből származik az utolsó róla készült fotó: elegáns szmokingban állt a kamera elé. Ezt követően olyan híreket kapott, hogy lebukhat. Heim belefogott illegalitásának előkészítésébe, ingatlanokat vásárolt, azok kezelését gondnokirodára bízta, és felhatalmazta Fritz Steinacker berlini ügyvédet ügyei intézésére. 1962. szeptember 18-án éjszaka beült anyósa piros Mercedesébe, és ismeretlen úti céllal távozott. Másnap a letartóztatására érkezett detektívek csak feleségével és két fiával találták szembe magukat. Nyilvánvaló, hogy a háborús bűnöst valaki időben figyelmeztette. A nyomozók azóta mindent tudnak róla: 190 centiméter magas, 47-es cipőt hord, különös ismertetőjele a szája sarkában található, V alakú forradás – csak a tartózkodási helyét nem sikerült megtalálni, holott üldözésébe bekapcsolódott a jeruzsálemi Simon Wiesenthal-központon keresztül az izraeli titkosszolgálat, a Moszad is. Egyiptom, Uruguay, Chile és Argentína után most feltehetőleg Spanyolországban él, ahol állítólag egy izraeli turista ráismert. A nemzetközi pénzmosással foglalkozó német hatóságok pedig felfigyeltek arra, hogy az országból tetemes összegeket utalnak át olyan embereknek, akik Aribert Heim baráti köréhez tartoztak. Családja ugyan azt állítja, semmi kapcsolata nincs a nemzetközileg körözött háborús bűnössel, de mivel gyerekei mindeddig még kísérletet sem tettek arra, hogy apjuk örökségéhez hozzájussanak, a nyomozók meggyőződéssel vallják: Heim még él. Ügyvédje valószínűleg azt is tudja, hogy hol – de a német törvények nem képesek kötelezni arra, hogy ezt be is vallja.
A bujkáló SS-tiszt még mindig tetemes vagyonnal bír, értékpapírjainak és lekötött tőkéjének összege majd egymillió eurót tesz ki. Ennek kamataira támaszkodhatnak a legutóbb spanyol pénzintézetek számláira átutalt összegek. A bűnügyi hivatal figyelme így fokozott mértékben az Ibériai-félszigetre összpontosul. Százharmincezer euróra számíthat az a személy, aki a Harmadik Birodalom utolsó jelentős háborús bűnösének nyomára vezeti a nyomozókat, hogy végre lezáruljon a német történelem e tragikus fejezete.