Garanciák

Nem erről volt szó! Legalábbis Gyurcsány nem így gondolta. Ő azért provokálta hónapok óta Orbán Viktort – szólaljon már fel a parlamentben! –, hogy válaszában „korrekt” vitapartnerként kiforgathassa a volt miniszterelnök érveit, s ezáltal szimbolikusan őt magát is. Erre tessék! Orbán mégis felszólalt a parlamentben, ám nem a kormányfő melldöngetéseire és reménytelen ígérgetéseire reagált, hanem javaslatot tett. Nem volt ez szép eljárás a Fidesz elnökétől! Pedig Gyurcsány hosszan sorolta a múlt, jelen és jövendő beláthatatlan gyönyörűségeit, abban a reményben, hogy Orbán csak megemlíti az egész, netán valamely részlet képtelenségét, és ekkor ő lecsaphat diadalmasan, mondván: lám, az ellenzék vezére ellensége a nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak, nehéz sorsúaknak, sajnálja tőlük azt a támogatást, amit a kormány nekik szán (s amelyet úgysem kapnak meg), csak demagógiázik itten és így tovább…

Orbán nem sétált bele a jól előkészített csapdába. Nem mondta azt, hogy ha a 100 lépés programjának minden második ember a nyertese lesz, akkor következésképpen az ország fele veszít rajta, vagy nem emelte ki az átalakított családtámogatási rendszert, amire Gyurcsány szerint azért volt szükség, hogy „minden gyermek egyforma legyen”. (Aki látta a Fiatal Baloldal tagtoborzóján tomboló általános idiotizmust, joggal reméli, hogy nem minden gyerek és pártvezető egyformán infantilis.) Szóval Orbán nem mutatott hajlandóságot, hogy Gyurcsány nagyszabású taktikájának, magyarán: sületlen játszadozásának eszköze legyen, helyette átvette a kezdeményezést. Elismerte, születtek fontos, a változó kormányok által is mindenkor megőrzendő vívmányok. Ezek védelme érdekében javasolta, a parlament alkossa meg a nemzeti garanciatörvényt, „hogy az ebben a törvényben foglalt vívmányokat csak kétharmados törvénnyel lehessen módosítani”. Sorolta mindjárt, mi tartozna ebbe a körbe: a 13. havi nyugdíj, a gyermekek után járó adókedvezmény, a panelprogram, a gáz, a villany, a gyógyszer árának legfeljebb az infláció mértékével való emelése és az, hogy a mindenkori kormány az áfát időben térítse vissza.

Szegény Gyurcsány! Erre nem számított. Zavaros válaszában először saját cókmókját szerette volna belegyömöszölni a garanciatörvénybe: ne lehessen hazaárulózni, a jogszerűen szerzett tulajdont visszakövetelni. Majd rájött, Orbán pontjai az egész nép jólétéről, anyagi biztonságáról szólnak, ezért tett két megjegyzést a Fidesz-kormány feltételezett bűneiről is: a nyugdíjakat a törvényben megszabott módon kell kifizetni, a családtámogatási rendszerben nem azt kell támogatni, akinek magasabb jövedelme van. Megjegyezzük: a hazaárulózás alkotmányos jog a hazaárulókkal szemben, a joghézagok által biztosított vagyonszerzés ellenkezik a törvény és az igazságosság céljával, szellemével, a nyugdíjtörvényt minden kormánynak jogában áll megváltoztatni.

Gyurcsány megint defenzívába kényszerült, s az nem az ő terepe. Nem konzultálhatott gazdáival és megbízóival (magyar oligarchák, nemzetközi tőke, SZDSZ stb.), így bizonytalanná vált. Nem véletlenül guggolt oda Orbán Viktorhoz sutyorogni, bizonygatván együttműködési készségét, ugyanakkor meghazudtolván fennen hirdetett alapelvét, miszerint a két pártelnöknek a nyilvánosság előtt kell társalognia. A parlamenti nyilvánosság előtti sugdolózást nem lehet nyilvános párbeszédnek nevezni. Mindenesetre a gyurcsányi bátorság, biztonság, igazságosság megnyilvánult abban, hogy a Fidesz-frakció összes javaslatát megfontolás és vita nélkül leszavazta az együttműködésre vágyó koalíciós többség.