Az SZDSZ ünnepi akciója

Sok fölüdítő van a karácsonyban. Ott van például a családi ebéd, a bejgli, amiből idén a diós egészen mesterire sikerült, ott van a pohár bor, ami után oly kellemes elnyúlni az ágyon egy órácskára. Aztán ott van a délután, amikor a kávé mellett az ember ráérősen elolvassa a gondosan kikészített cikkeket, hogy miként alkotja meg antifasiszta pedigréjét Mester Ákos a 168 Órában, meg hogy mit írtak Gyurcsánynak píárosai édesanyjáról (Gy. F. neve alatt, persze), meg hogy most milyen reformok elmaradása miatt siránkozik az örök reformkielégületlen Lengyel László, meg miként is látja a helyzetet a fényéből egyre többet vesztő Tölgyessy Péter. S hát fölüdítő az is, hogy Csoóri Sándor ilyenkor valamelyik konzervatív lapban megörvendeztet bennünket egy-egy hosszabb írással, amit nemcsak röptében olvasunk el, hanem készülünk rá, alkalmas órát keresünk, elcsendesedünk, és szívdobbanásunkat lassabbra fogva vágunk bele a sorokba.
A karácsony elmaradhatatlan tartozéka a tévés nagyinterjú. Ilyentájt az épp aktuális szocialista miniszterelnökkel interjút készítenek a közszolgálati csatorna szigorúan közszolgálati reggeli műsorában a szigorúan közszolgálati médiasztárok, akiktől megtudhatjuk, hogy szigorúan közszolgálatilag a szocialista miniszterelnök nagyon emberszerű ember, főleg, ha nem üdül éppen Kubában. Egyébként akkor is az, csak akkor már jóval az ünnep előtt föl kell díszíteni a fát, hogy úgy tűnjék, a miniszterelnök 25-én éppen itthon majszolja a mákos bejglit, nem pedig Castróék zárt üdülőtelepein nyaldossa a Cuba Librét.
Karácsony körül a mucsaizó SZDSZ-es tábor is támadásba lendül, gondolom, már hónapokkal előtte készülnek arra, hogy miként tudnának a keresztényekbe egy nagyot belerúgni (mínusz a Hit Gyülekezete, bár mostanában Németh úr sasszéiból érdekes összefüggések körvonalazódnak). Idén Horn Gábor, a nemzet nagy középiskola-gründolója, tanítómestere és a magyar történelem első koordinációs politikai államtitkára (ne kérdezzék tőlem, mi ez a koordináció, talán valami olyasmi, hogy magyarra fordítja Gyurcsánynak Kuncze magyar mondatait, és viszont) bizonyult a legbátrabbnak és a legkomolyabb vállveregetést elkönyvelőnek, akinek csavaros agyában a „fejre állított karácsonyfa, fölé meg menóra” című kék-fehér cetli megfogant. (Az SZDSZ ügyvivőjének karácsonyi üdvözlőlapján egy menóra látható, amelynek talpából egy karácsonyfa lóg – lefelé fordítva.) A fejtetőre állítás a sátánista szekták kedvelt jelképe. Horn olyan, mint a rosszat tett kamasz gyerek, mert bátran nem mer kiállni, hogy fityisz nektek, keresztények, hanem gyökér- meg fahasonlatokkal próbálja baromságát mentegetni. Persze, ismerjük már a „szadeszes Mucsa” legújabb stratégiáját, hogy Kuncze mester bagatellizál, a sunnyantó hadfiak meg mocskolódnak ezerrel, aztán, ha megvan a kívánt hatás, a keresztény népek fölháborodnak, akkor izé, letagadjuk, meg elmondjuk, hogy a finanszírozás, azt kellene másként, amúgy meg nem hivatalos, és nem is értjük, hogy a párt hivatalos honlapján hogy jelenhetett meg, vagyis igen, hiszen a blogban, oda meg mindenki beírhat, mert a vélemény az szabad demokrata, amúgy pedig Semjén Zsolt csúnya ember.
Az, hogy egy parlamenti képviselő hanuka alkalmából köszönti választóit, örvendetes. Jót tesz ez a zsidó–nem zsidó együttélésnek, s erősíti egymás tiszteletét, megbecsülését. Az, hogy ezt az üdvözletet feje tetejére állított karácsonyfával spékeli meg, nem egyéb tahó krakélerkedésnél, indulatkeltésnél. Semmilyen szavazatszerző érvvel nem magyarázható, mert kívül van a tisztességes demokrata viselkedés keretein. Az SZDSZ vezetésének, ha valóban demokrata és köztársaságpárti lenne, azonnal el kellett volna ítélnie Horn Gábort, s ugyanezzel a lendülettel fölajánlani neki, hogy önként lemondhat tisztségeiről. Persze nem ez történt ebben a ma már minden szellemileg fajsúlyos emberétől elhagyatott pártban, hanem hallgatás, hogy úgy teszünk, mintha nem is lenne büdös. Pedig az, rohadtul büdös.
Gyurcsány Ferenc tehát, ha megette a bejglit, s újra kezébe veszi a kormány rúdját, azzal el is kergetheti Horn urat a MEH közeléből. Mert nem alkalmas a Magyar Köztársaság magas tisztségére, mert semmibe veszi az alkotmány szellemét, mások méltóságának, ünnepeinek, hitének tiszteletben tartását.