A bukaresti lapok már-már haditudósításszerűen számoltak be az akkori előkészületekről, az egyik például a következő szalagcímet választotta: 23 millió román szorít értetek. E szám pedig csak úgy jöhetett ki, hogy a csecsemők mellett a másfél milliónyi erdélyi magyart is bekalkulálták. Csapatunk mégis végig vezetve győzött – sokkal biztosabban, mint ahogy azt az eredmény sejteti –, a megvert ellenfél játékosai pedig arra panaszkodtak, nincs mit tenni, magyarkomplexusban szenvednek. Ezért aztán mi abban bízunk, hogy e betegség roppant lassú lefolyású, és napjainkig eltart. A román klasszisok ugyanis még mindig ugyanazok, csupán Carmen Amariei maradt ki közülük, mert nemet mondott a kapitány meghívására.
A szakvezető nem más, mint Gheorghe Tadici, a zilahi tréner, akit korábban csak azért nem mertek kinevezni, mert szakemberi kvalitásait csupán „vademberi” cselekedetei múlják felül. Most azonban már ő dirigál, és ez meg is látszik a válogatott eredményein. Az eddigi vb-mérleg nyolc mérkőzésből nyolc győzelem, köztük
30-27 Ukrajna, 28-26 Franciaország, 37-26 Németország és 33-29 Dánia felett. A keretben legtöbben, négyen – talán nem véletlenül – zilahiak, de a második legnagyobb kontingenst a Győri ETO adja Gogirla, Bradeanu és Lazer személyében. Ők hárman persze most sokkal inkább románok, mintsem győriek, ezt tipikusan jellemezte az a pillanat, amikor a két csapat két egymás melletti asztalnál ebédelt, Görbicz Anita és Gogirla egyszerre indult levesért, de utóbbi elsétált volna klubtársa mellett, ha a mi irányítónk nem pirít rá picit. „Szia, én vagyok az, azért megismerhetsz” – mondta Görbicz, és erősen reméljük, hogy ma a pályán tényleg nem téveszthetjük majd össze senkivel. Ennek első előfeltétele, hogy szerdai combsérülése ellenére játszhasson – tegnap mindenesetre már edzett, ez feltétlenül biztató –, a második pedig, hogy úgy játsszon, ahogyan tud.
Németh András is alapemberként számít rá, hisz ahogy nem is titkolja, már a vb-rajt előtt rábízta a csapatot. A szövetségi kapitány egyébként az eddig történtek alapján úgy látja, a lelki és mentális felkészülés különösen fontos lehet, ennek szellemében tegnap azt fejtegette: „Megbeszéltük a lányokkal, hogy az életben vannak visszatérő és vissza nem térő lehetőségek, de előzetesen nem jósolhatjuk meg, éppen milyen előtt állunk. Az én edzői pályámon akadt példa erre is, arra is. Ezért most nem abból indulunk ki, hogy az előzetes várakozásokhoz és a kétségtelen hiányosságainkhoz képest valóban kiváló eredmény az elődöntőbe kerülés, hanem abból, hogy huszonnégy csapatból jó negyediknek lenni, de négyből már egyáltalán nem annyira jó.”
Hogy ezt elkerüljük, ahhoz elég a hátralévő két mérkőzésből egyet megnyerni. Mondjuk a mait. És akkor holnap délután már azt elemezgethetnénk: kettőből másodiknak lenni sem csupa boldogság.
Szombati műsor: a 7. helyért, 11 ó: Koreai Közt.–Brazília; elődöntők, 13.30: Magyarország–Románia, 16 ó: Oroszország–Dánia. Vasárnapi műsor: 5. helyért, 10 ó: Hollandia–Németország, 12.30: a harmadik helyért, 15 ó: döntő.
Elefánt és atomerőmű. A csütörtöki helyi hírek még csak arról szóltak, hogy a városban elszabadult egy elefánt, tegnap ennél már sokkal riasztóbb értesülés látott napvilágot: felrobbant egy Szentpétervár közeli – délkeleti irányban mintegy nyolcvan kilométerre levő – atomerőmű olvasztótégelye. Az illetékesek azonban az információhoz máris csatolták a megnyugtatást: a robbanás üzemen kívüli részlegben történt, mások szerint nem is magában az erőműben, és a sugárzás mértéke sem múlja felül a normálisat. Jobb híján természetesen reméljük, hogy mindez így is van, és ma félelmeink helyett elegendő lesz legyőzni a románokat.
origo.hu
Nagyon nehéz helyesírási kvíz: Ön ki tudja tölteni hibátlanul?
