Büszke szinglik

Enciklopédia énezer

Van szingulett. Van dublett. Van triplett. Oktett. És dekuplett. Ezek amúgy, hivatásukra nézvést, szimmetriák. A szingulettrendszer önazonos. Egy jellemzi és az az egy: saját maga. Ő. A dublettrendszer már nevéhez híven dupla. Kettő jellemzi. Hé, pincér, egy duplát. Ó, azok a hajdani békebeli dupla kávék! Meg szimplák. Meg triplák. A fizikai rendszer akkor triplett állapotú, ha három részecske alkotja. És így tovább. Az oktettrendszer nyolctagú, lásd: barionoktettek, a dekuplettrendszer pedig tíztagú – tíz, tíz, tiszta víz, olyan, mint a folyóvíz –, lásd: bariondekuplettek.
Részecskefizikai nyelven fogalmazva tehát a nagycsalád egy dekuplett, hisz alkothatja tíz fő. Igaz, akár tizenegy is avagy kilenc. A részecskefizikában a dekuplettszimmetria tünékeny. Az egzotikus, nagy energiájú részecskék hamar lebomlanak protonra és neutronra, majd egy kis idő múlva a neutronok is protonra bomlanak, egyedüli barionként, egyedüli családtagként megmarad a proton.
Az emberi nagycsalád is bomlékonynak bizonyult. A tízfős nagycsalád ma már inkább szociológiai skanzen, semmint jellemző formáció, annál elterjedtebb a legkisebb család: az a bizonyos egy, amire minden bomlik, s ami mindent visz: a proton. A szingli.
A szingli nem egyke, noha egy. A szingli, ha úgy vesszük, még az egykénél is rosszabb, az ego még pőrébb, csupaszabb stádiuma, hisz a végletekig akart. Az egyke a legkisebb közös többszörös számú gyerek, akihez elvileg társulhatna akár több is. Lehetnénk többen, s ki tudja, hátha még lesznek, hátha megszólal egy nap a nővér: anyuka, tessék befáradni, jöhet a következő gyerek. A szingli elvileg se lehet több. Felnőtt fejjel elkövetett egy ő. Egy mindenkiért, mindenki egyért? Az ő kegyeiért?
Az eredeti szinglit, mint annyi más trendi dolgot, az amerikaiak találták ki. Amerikából jöttem, mesterségem címere: the only one. The single one. Ecc-pecc, kimehetsz. Az eredeti – Made in USA – szingli független és nő. Ama bizonyos önmegvalósító típusú nő, akitől mi, masztodon macsó kőkorszaki szakik még legfelvilágosultabb állapotunkban is kaparjuk a falat. A szingli nő szexi, de nem billenthető fenéken, ellenpontja a titkárnőnek, kissé Margaret Thatcher. Van lakása, tud autót vezetni, ha szőke, akkor se szőke nő, s ami nekünk, masztodon macsó kőkorszaki szakiknak a legfájdalmasabb: arra kellünk neki, amire ő kell nekünk. Kölcsönpofon visszajár.
Európába átterjedve s társadalmilag lecsúszva ma már a szingli általánosabb érvényű. Aki egyedülálló, magánvaló, az ma szingli, anyagi helyzettől és szándéktól függetlenül. A dobott szerető, a csúnyácska is szingli. És ma már hím egyed is lehet szingli. Megszűntek a vénlányok, az aggszüzek és az agglegények. Csak szingli van. A szingliség a magány emancipációja. Ami tegnap szégyellnivaló volt, az ma életforma. Martin Luther King idején fekete polgárjogi aktivisták kezdtek egyszer csak büszkék lenni arra, ami addig szégyenfolt volt: hogy négerek. Spirituálé: „Néger vagyok.” Hogy feketék. Később a melegek is átvették a küzdelem e formáját, ma nemzetközileg jegyzett ünnep a melegbüszkeség napja. A magányosok klubja bezárt. Holnap a szinglibüszkeség napja lesz. Csak egyedül ne volna rossz.