Diákadó

Előbb-utóbb csak megszólal Magyar Bálint kultuszminiszter (bár nem kenyere a beszéd, nehéz gyermekkora volt, ma is tagoltan kommunikál), s elmondja, miért fizettek ki nagyjából nyolcszázmillió forintot a tanulók olyan diákigazolványokra, amelyek voltaképpen használhatatlanok, csipkártyájuk kezelhetetlen, ember nincs, aki alkalmazni tudná. Magyar Bálint tárcavezér ezzel szemben következetesen ott pózol a bársonyszékben, Eötvös Józsefnek képzeli magát, bár szerintem a társzekerét sem hajthatná, megvadulnának tőle a lovak, meg a járókelők.
Megfigyeltem, hogy az SZDSZ országlásakor szabad demokratáék örökösen a kultusztárcára ácsingóznak, valószínűleg innen lehet idomítani az országot – a hatalom birtokosaként –, hogy semmi Trianon, semmi Szent Korona, semmi édes Erdély. Van ellenben államilag támogatott homokosfelvonulás az Andrássy úton, az Üllői úton, marihuánavágy Konrád György szervezésében meg évenkénti Sziget-süllyesztő elpilledt hülye gyerekekkel, akik a „jövőt” jelképezik. (Új Degeneráció.)
Magyar Bálint hírek szerint érettünk dolgozik. Arcbőr is kellett ehhez a munkához, mert ezen a terepen olyan emberek is megmérették már magukat, mint teszem azt, a fentebb említett Eötvös József, vagy a kommunizmusban felejtésbe taszított Klebelsberg Kunó, a nemzet őrangyala.
Excellenciás Magyar Bálint pártkomisszár (dajkának sem alkalmaznám, még a kisegítő iskolában sem), most nyolcszázmillió forintot fizettet a tanulókkal használhatatlan diákigazolványokra. Fehéren-feketén kimutatható, hogy a nyolcszázmillió forintos aktust vitézlő Magyar Bálint kötötte még előző regnálása idején. Férfimunka volt, magyaros…
Mindegy, kedveseink, eljön még a tavasz. Fél lábon is kibírjuk.