Áll a karácsonyi hadnép hosszú tömött sorban a Blaha Lujza téren, a Corvin Áruháztól a Rókus-kórház végéig kígyózik az embertömeg, gombostűt sem lehetne a sűrűjébe ejteni, akkora a létszám. Öregek, munkanélküliek, hajléktalanok, nagycsaládosok alkotják a csapat gerincét, leginkább olyanok, akiket megtépett az élet. Amolyan rongyoscsapat-félék masíroznak most a pesti flaszteron – irány az ingyenkonyha! Forró gulyásleves a menü, mellé vastag szelet kenyér, mára megvan a meleg étel, Isten áldja a karitatív szervezeteket!
Az ország, ahol ez történik, a nagy jólét országa, a dübörgő gazdaság országa, amelyet irigyel a világ, merthogy megelőztük őket, legfeljebb csak a nyomunkat követhetik. Nem említettem, hogy a Kókát nem látni a szomorú menetben (a gazdasági sikerminiszter talán odaföntről nézi a Rákóczi úti tömeget a helikopteréről). Magyarországon vagyunk, a nagy lehetőségek és a nagy lehetetlenségek földjén. Tömött sorok az ingyenkonyhák előtt, üres bukszák a zsebekben. Még szerencse, hogy demagógiával teli van rámolva a padlás. Vajon tavasszal mindenki előtt ott lesz majd ez az elszomorító kép, vagy visszük tovább a magunk keresztjét, a hátunkon felkapaszkodott Gyurcsányokat? Akiknek mindezt „köszönhetjük”.
Nem, nem, soha! Ingyenkonyhák helyett saját konyhák, saját lakások kellenek teli kamrákkal. Unjuk már az örökösen a boldog jövőre hivatkozó illuzionistákat, a KISZ-ből itt maradt, átvedlett ügyeskedőket. A nagy jólétet, dübörgő gazdaságokat hazudókat, a söjtörieket és a fittelinásokat.
Beszédes ez a kígyózó sor a Blaha Lujza téren.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
