„Légierő”

Amint azt az újságban is olvashattuk, Magyarország légterét ebben a pillanatban 2, azaz kettő darab honvédségi vadászgép szavatolja. Vagyis tessék nyugodtan aludni, Mariska néni, Géza bácsi, a fiúk itt őrködnek a fejünk fölött, aki molesztálni akarja a hazát, azt úgy leveszik az égboltról, hogy az unokája is megemlegeti.
Kicsi a magyar légierő, de nagyon tudnak a fiúk. Már csak azért kell drukkolnunk, nehogy valami goromba ellenség leszedje őket innét, a talajszintről.
Persze ez a veszély nem fenyeget, hiszen a kétkezi magyar kir. gyalogság jó állapotban van (valamennyi sorállományú kádert leszereltette vitézlő Juhász Ferenc tárcafelelős), egyetlen sorkatonája sincs a hazának, ami körülbelül annyit jelent, hogy egy kiképzett martalóc banda simán földbe tudná döngölni a hivatásos magyar honvédséget. A javaslat egyébként az úgynevezett SZDSZ-től ered (elődjük valószínűleg nagyszabású Linder Béla egykori hadügyminiszter, aki azzal fészkelődött be a magyar történelembe, hogy kijelentette: nem akar magyar katonát látni – jöttek aztán a románok). Mandátum lapul a be nem sorozott tizennyolc feletti fiatalokban, naná… Persze a magyarázat is megvan a pillanatnyi áldatlan helyzetre: bérkatonáink ebben a pillanatban valahol Afganisztánban védik a magyar hont – ettől „honvédek”, a tankjainkat meg Irakba küldjük. (El ne dobjam a fogsoromat.)
Csak a remény éltet: lesz ebben a hazában még valamikor szókimondó ember, akit nem a boldogult Varsói Szerződés, se nem a NATO motivál, hanem a hazaszeretet. Biztosan van ilyen ember a magyar honvédségben, lelkem rajta…A két vadászrepülőért drukkolok.