(legyünk-e büszkék…)

Én nem tudom, hogy a rendszerváltozás mikor termi meg édes gyümölcseit. Ezen tűnődve Jézus szavai járnak a fejemben: „Szednek-e a tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt…” Ez vigasztaló. Arra int bennünket, hogy nyugodt szívvel várjuk ki, amíg beérik a termés.
Bizony, bizony. Be kell látnunk, hogy tizenöt év nem túlságosan hosszú idő, legalábbis történelmi mértékkel mérve. Lehet, hogy csupán elsietjük a dolgot, amikor a rendszerváltozás fügéjébe harapva úgy érezzük, mintha bogánccsal telt volna meg a szánk. Ilyenkor, mielőtt elcsüggednénk, kérdezzük meg Gyurcsányt vagy Kókát, nekik nyilván édes a szájuk; a hatalom és a vagyon együtt olyan, mint a csurgatott méz, nekik Magyarország valóban Kánaán. Ráadásul 1956 után születtek, így semmi okuk lelkifurdalásra, joggal mondhatják: „Ha atyáink idején éltünk volna, nem lettünk volna részesek a próféta vérének ontásában.” Ez elegendő volna ahhoz, hogy büszke, bátor baloldaliként éljék világukat, építgetvén egy igazságos jövőt.
Hát te, komám, te félresodort jobboldali, min keseregsz? Szegény vagy? Nem baj, könnyebben jutsz majd be a mennyek országába. Mit mondasz? Hogy „most már nagyon jó, mert nem lehet rosszabb”? Ezt meg hol hallottad? Csak nem egy kuructól? Miért ne lehetne rosszabb? Min keseregsz már megint ahelyett, hogy szárnyalnál? Persze neked a szárnyalásról mindig a turul jut eszedbe, és hogy állandóan meg vagy alázva. Úgy érzed, mintha a büszke baloldaliak a falhoz szorítanának, már csak azzal is, hogy a végső turulod, mármint a végső menedéked fasiszta jelkép? Tulajdonképpen miért ragaszkodsz a turulhoz? Nem mindegy? Újra akarod álmodni Emese álmát? A múltat? Nem szebb Kókáé? Ő a jövőről álmodik szünet nélkül, inkább figyelj rá, azt mondja, hogy Magyarország, érted, a te hazád, a térség vezető gazdasági hatalma. Na ehhez mit szólsz? Hogy a turul azért a menedéked, mert folyton megaláznak? Mert azt a nagyon szerény, kis vézna büszkeséget, amit nemzeti érzésnek vélsz, a baloldali büszke bátorság még inkább elnyomorítja? Neked minden eszményed populista, idejétmúlt, ráadásul vagyonod sincs, a fitneszről minden ismereted hiányzik, rosszak a fogaid, podagra gyötör. Nem vagy fitt. Ne hazaárulózz! Gyurcsány épp akkor ússza le a lízingelt maratont a Fittelina medencéjében, amikor te iszappakolást kapnál az idegzsábádra, ha éppen volna ingyenes orvosi beutalód.
De ne szomorkodj! „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán…” Nem te vagy a gazdag ifjú. A gazdag ifjú (közeledvén az érett férfikorhoz) az igazságos társadalom megteremtésén fáradozik. Lám, az általa választott esélyegyenlőségi asszony elnéző mosollyal közli az esélyegyenlőtlenekkel, hogy a kapu, amelyet döngetnek, régóta nyitva van. Vidáman bekerekezhetnek rajta. Hát nem látod? Az egész büszke igazságos baloldal tele van jó szándékkal. Azt mondod, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve? Nincs igazad! Az oda vezető út államadóssággal van kikövezve, viszont ezeket a döccenős köveket a lendületes duma finom, sima aszfaltréteggel borítja. Észre sem veszed majd, amikor a pokol tornácára érkezünk.
Hogy te is ember vagy? Nem populista szélsőséges? Hogy nem így képzelted a rendszerváltozást? Hogy a jó fa szerinted rossz gyümölcsöt termett?
Ne kísértsd az Istent! A jó fa is ki van téve az időjárás viszontagságainak meg sok más egyébnek. Ha olyan egyszerű volna a dolog, vajh, permeteznének-e a gazdák a gyümölcsöskertekben? Vedd úgy, hogy a mi fánk szerény termése legalább bio. Annak idején nem lett sem megmetszve, sem lepermetezve.
Gondolj bele, mi bajuk van, mi bajuk lehet a szociknál is büszkébb liberális baloldaliaknak egyrészt a pogány turullal, másrészt Jézus egyházával. Meg veled. El kell terelni a figyelmet arról a szellemi és anyagi kárról, amit neked és hazánknak okoztak.
Ne hazaárulózz! Legyenek büszkék arra, amit elkövettek, s amit atyáik idején el nem követtek volna. Te légy szerény! És főleg, ne félj!
Hogy a jó gyümölcs mikor érik be, én nem tudom…