Megtört az afrikai varázslat

Női kézilabda-válogatottunk a hétfői nyitányon rekordgyőzelmet aratva, 57-9 arányban semmisítette meg Ausztráliát. Tegnap Angola ellen már senki nem várhatott csúcsdöntést, de újabb két pontot igen, és ez meg is lett, ha nem is akármilyen nehézségek árán: csapatunk 34-30-ra nyert, és két forduló után százszázalékos. A neheze persze még csak most következik, ma például a Koreát hét góllal vert Szlovénia.

Már-már hagyományosnak mondható módon a világversenyek második mérkőzésein futja leggyengébb formáját a magyar válogatott, de a tegnapi összecsapástól nemcsak ezért tartottunk, hanem azért is, mert Angola a vb-felkészülés során döntetlent ért el Svédországgal, hétfőn pedig úgy kapott ki hat góllal Norvégiától, hogy 50 percen át kétessé tudta tenni a meccs végkimenetelét. Már a bemutatáskor látszott, hogy az ellenfelek fizikálisan messze felülmúlják a mieinket, aztán az első percekben az is kiderült, hogy gyorsak, dinamikusak, jól lőnek át, és a beállóst is remekül hozzák helyzetbe.
Mindennek ellenére döbbenetes volt, hogy Németh András vezetőedzőnek a 14. percben 10-4-es hátránynál kell időt kérnie – annál is inkább, mert 4-3-ra még mi vezettünk. Az afrikaiak gyengéje végre megmutatkozott, amikor kettős emberhátrányba kerültek, mert ekkor sem ,,ölték” az időt, hanem azonnal gólra törtek. E rutintalanságukat vagy inkább fékezhetetlenségüket sikerült kihasználni, pillanatok alatt 10-9-re zárkózott fel csapatunk, de szünetben már ismét mínusz hármat regisztrálhattunk (14-17). A sok eladott labda és kihagyott ziccer – Borbás egy akción belül két tökéletes helyzetben is rontott – mellett két hetes is kimaradt, de nem is a 14 lőtt gól tűnt kevésnek, hanem a 17 kapott roppant soknak.
Mivel a kapitány a teljes hátsó alakzatot nem cserélhette le, kapusposzton váltott, Pálinger helyett Sugárt küldte be. De az igazi fordulat támadásban következett be, mert játékosaink bátran vállalkozva, hol az egyéni betöréseket, hol a figuratív stílust kihasználva lassacskán magukhoz ragadták a kezdeményezést. Az angolaiak viszont, mivel kezdőhetesük mögött nincs megfelelő utánpótlás, lassan fáradni kezdtek, egyre kevesebb volt bennük az átütőerő. Megtört az afrikai varázslat. A 44. percben válogatottunk kiegyenlített (23-23), majd 26-25-nél hosszú idő után visszavette a vezetést is. Innentől kezdve 30-30-ig a vetélytárs kapaszkodott, de Görbiczék a végjátékban egyértelműen felülkerekedtek, és 34-30-ra győztek.
A négygólos különbség valamelyest persze kisebb a vártnál, de a 4-10-es részeredményhez képest több mint elég, és a két forduló utáni százszázalékos teljesítmény mellett mindenképpen dicsérendő az a vagányság is, ahogy együttesünk úrrá lett olykor kilátástalannak tűnő helyzetén. Ezért aztán kár is arra figyelmeztetnünk, hogy ma a szlovének ellen több kell; ezt a lányok tudják a legpontosabban.

---