Mikropártok földje

Ariel Saron megdolgoztatta kicsit a statisztikusokat, mikor kilépett a Likudból és létrehozta a Kadimát. A következő, 17. kneszet új frakciójának névkártyát kell majd készíteni, belevésni az évkönyvekbe, s az átlépő politikusok életpályáján is jelezni kell a változást. Arrafelé azonban az említett szakemberek nem pihennek sokat, hiszen egy-egy párt néha csak percekig működik.
Sokatmondó tény, hogy az állam jelenlegi, harmincadik kormányában nyolc párt vett részt, miközben a parlament 120 képviselőjét 15 kisebb-nagyobb frakció adja. Ezzel messze nem a legszínesebb a nemrég feloszlatott törvényhozás, hiszen az 1996–1999 közötti 14. kneszetben harminc frakció osztozott a képviselői helyeken. A végletesen szétaprózódott kneszetre jellemző, hogy mikor Ariel Saron indítványozta, hogy a kormány vezető ereje, a Likud kössön nagykoalíciót 2005 januárjában a Munkapárttal, a két legnagyobb erő együttesen sem érte el a többséget, ezért újabb partnereket kerestek a kormányzáshoz. Ez a struktúra már az állam 1948-as megalapítása óta működik, egy-egy kormány akár kilenc pártból is állhat, mint például Ariel Saron előző kabinetje. Izrael – épp a koalíciós megállapodások miatt – a miniszterek számában is világelső. A jelenlegi kormánynak 24 minisztere van, s egy tárca nélküli miniszter segíti a munkát. Az ezt megelőző kabinetben ugyanakkor 23-an kaptak bársonyszéket, s nyolcan voltak tárca nélküli státusban, amely tekintélyes szám. Világrekordnak számít Ehud Barak kormánya, amely 1999–2001 között irányította Izraelt, összesen 25 miniszterrel.
A politikai káoszt Izrael választási rendszere okozza. Izraelben csak pártokra szavaz a lakosság, s 1992-ig a kneszetbe jutási küszöb 1 százalék volt, amelyet épp a legutóbbi országos voksolás alkalmával emeltek fel 2 százalékra. Ez persze még mindig nagyon alacsony, hiszen ettől nem sokkal maradt el a Zöld Levél párt, amely kizárólag a marihuána legalizálásával foglalkozik, címerében pedig a cakkozott szélű növényből készült Dávid-csillag látható. Ők ugyan nem jutottak be (pedig a korábbi választásokon ez sikerült volna nekik, országosan 1,2 százalékot értek el), ám számos furcsa pártformáció emelte a kneszet fényét az évek során. Smuel Platto-Saron, a hetvenes évek politikai kalandora például egyszemélyes pártként indult, és be is jutott a parlamentbe.
Az egyszemélyes formációk, ideiglenes frakciók egyébként is nagyon kedveltek Izraelben. 1999-ben Eliézer Zandberg kilépett a Jiszráél Bamerkaz pártból, és létrehozta a Hacejrim nevű pártját. A nagy reményű formáció azonban mindössze egy hétig állt fenn, ugyanis ennyi idő alatt döntött Zandberg úgy, hogy belép a Sinujba. Ennél is rövidebb a története a Lev pártnak, amelyet Roni Miló és Jehiel Jaszri alapított. A két képviselő kilépett a Centrum pártból (a későbbi Sinujból), létrehozták pártjukat, majd abban a percben beolvasztották a Likudba.