Náthás gyermekek a Felvonulási téren

Abúzusnak, vagyis hatalommal való visszaélésnek minősítette Vekerdy Tamás, hogy az egyházi iskolába járó gyermekek is tüntetni mentek a Felvonulási térre. A pszichológus szerint több szempontból is aggályos a fiatalkorúak jelenléte: nemcsak döntőképességük korlátozott, de meg is fázhatnak a hidegben. Szívbe markoló Vekerdy aggódása. Jó lenne azonban, ha akkor is abúzust kiáltana, amikor ezek a gyermekek hazamennek, bekapcsolják a televíziót, és nézik azt a műsort, amelyet a felnőttek kényszerítenek rájuk. Vagy akkor, amikor ezek a döntésükben korlátozott, ezért óvandó és jó irányba terelendő gyermekek az utcán szájtátva bámulják a melegparádét, ahol férfiak csókolóznak. Manapság persze az öntudatra nevelt gyermek tűnik veszélyesnek egyes politikai és üzleti (vagy inkább politikai-üzleti) körök szemében.
A Klubrádió reggeli műsorvezetőinek, Pikó Andrásnak és Pálinkás Szűcs Róbertnek is egész hetes munkát adott a készülő tüntetés, a gyermeki jogok feltételezett sérelme körüli vizsgálódás. Elsősorban a katolikus egyház ült a vádlottak padján, csak kevés szó esett arról, hogy minden történelmi felekezet tüntetni kívánt a téren. Ám egy hét nem volt elegendő arra, hogy kiderüljön a Reggeli gyorsban, kié az igazság a számháborúban. Az ugyanis csak látszattényfeltárás, hogy minden érintettől megkérdezzük a véleményét, és mivel nem vagyunk képben, mindenki azt mond, amit akar. Az meg még látszat-elfogulatlanság sem, ha efféle párbeszédek vannak egy műsorban: Pikó: Fel kellene hívni Veres András püspököt, hogy mit gondol. Pálinkás Szűcs: Úgyis azt fogja mondani, hogy „engedjétek hozzám a kisdedeket.”
Közeledik az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulója, pontosabban már ez emlékévben járunk, és ez alkalom, sőt késztetés a leletmentésre. Kevesen vannak már a tanúk, egészségük megrokkant a börtönévek, majd az évtizedes testi és lelki fenyegetettség miatt. Kétségkívül egyre kényelmetlenebb tanúk ők azok számára, akiknek még a rendszerváltozás után tizenöt évvel is sikerült elkerülniük az igazságszolgáltatást, de még az erkölcsi büntetést is.
Nem lesz érdekesség nélküli az elkövetkező esztendő, mert többféle politikai szándék kúszik majd elő az ünnepségek során. Ezért kell keresni a hiteles tanúkat, a forradalmárokat, akik elmondhatják még, mi is volt ötvenhat értelme. Varga Zoltán egy asszonyt szólaltatott meg Jöttek véres ingek című műsorában: Fekete Pál feleségét. A békéscsabai tanárt életfogytig tartó börtönre ítélték, hét esztendő után szabadult. Egy asszony a magyar történelemben, amely sokaknak még nem történelem, hanem a saját megnyomorított életük. Ne kívánjuk tőlük, hogy hódoljanak vérbíráiknak és börtönőreiknek!
(És jöttek véres ingek – Kossuth rádió.)