Sérültek és légiósok hada nélkül

Alig fejeződött be a szentpétervári női kézilabda-világbajnokság, máris megkezdődött a visszaszámlálás a 2006. január 26-án kezdődő férfi Európa-bajnokságra. Mondhatnánk, hogy az elmúlt három napban a magyar csapat négyes nemzetközi tornával készült az Eb-re, de közelebb járunk a valósághoz, ha úgy fogalmazunk: láttunk egy kísérleti keretet a Békés megyében rendezett Karácsonykupán, amitől remélhetőleg eltérő lesz az igazi válogatott.

Spanyol és német légiósok (Nagy László, Laluska Balázs, Fazekas Nándor), valamint sérültek (Ilyés Ferenc, Iváncsik Gergely, Gulyás Péter) sora hiányzott Skaliczky László együtteséből, így a szövetségi kapitány több szükségmegoldásra kényszerült. Abban még nincs is semmi hiba, hogy az augusztusi junior-világbajnokságon bronzérmet nyert gárda tagjai kulcsszerephez jutottak – a sérült Putics Barna kivételével –, de hogy a veszprémiek csupán a nyitómeccs délelőttjén, kedden estek be, ám a csehek elleni esti győzelem érdekében máris be kellett vetni őket, az már egyedi eset.
Külön bekezdést érdemel Carlos Perez, aki a 2003-as vb-n és a 2004-es olimpián is bizonyította, hogy vele más klasszist képvisel a válogatott. Igaz, indirekt úton ugyanezt tette a 2004-es Eb-n is, hiszen onnan hiányzott, társai nem is jutottak be a legjobb nyolc közé. Bár a macedónok ellen tavaly júniusban sikerrel megvívott Eb-selejtezőn akkori határozott szándéka szerint végleg kibújt a nemzeti mezből, most mégis van remény a visszatérésére. És érthető, ha a szakvezetés nem azt nézi, hogy a pekingi olimpia idején már 37 éves lesz, hanem inkább azt: még mindig jobb vele, mint nélküle. Különösen most, amikor a balátlövőket veri a balsors.
– Abban maradtunk, ha Perez egészségi állapota engedi, januárban bekapcsolódik a felkészülésbe, de ez pillanatnyilag orvosi kérdés – mondja Skaliczky kapitány. – Aki behívható volt, az megjelent Békéscsabán, és tette a dolgát, más kérdés, hogy a klubszezon végére minden játékos kienged, és ez a válogatott teljesítményén csapódik le. Egyértelmű hátrányunk volt, hogy klasszikus átlövésből nemhogy gólt alig szereztünk, de még veszélyt sem tudtunk jelenteni, pedig a félelemkeltés alapvető fontosságú. Így viszont láthattuk, az ellenfelek kapusai micsoda teljesítménnyel rukkoltak ki ellenünk.
Ennek dacára csapatunk kedden 27-25-re legyőzte Csehországot, szerdán 24-24-es döntetlenre ment a szintén Eb-résztvevő Lengyelországgal, tegnap pedig a tornaelsőség reményében kezdett az ugyancsak Svájcra készülő Szlovákia ellen. Ez Harsányi utolsó pillanatokban szerzett góljának köszönhetően sikerült, a 32-32-es döntetlen ugyanis a mieinknek volt elég.
Januárban Porec és Koper lesz a helyszíne a horvát, szlovén, német, magyar négyes viadalnak, majd következik a németországi kettős meccs a házigazdával, és máris eljön január 26., a Dánia elleni Eb-nyitány. Mához öt hétre pedig már a szerbek ellen készülünk; remélhetőleg két ponttal a zsebünkben.