Nyakunkon az év vége; minden valamirevaló szervezet, cég, szakkör, gyülekezet és üzemi dalárda értékelést készít, egyenleget von, illetőleg vidám programjavaslattal áll elő, mit tegyünk, hogy belénk bújjon a karácsonyi áhítat.
A fővárosi természetbarátokat nem hagyta hidegen az ünnepözön, gazdag év végi túraajánlattal lepték meg Budapest lakosságát. Mint hírül adták, szervezésükben Csobánkától Dömsödig, Solymártól (Nagykovácsit érintve) Hűvösvölgyig barangolhat a vállalkozó szellemű hazánkfia, már amennyiben bírja szuflával meg bakanccsal.
Szép és egészséges egy ilyen túraprogram, tágul a tüdő, erősödik a lábikra, az ember lelkébe pedig beleköltözik valami megmagyarázhatatlan kollektív szellem – tekepartin, kispályás sörmeccsen érezni hasonlót, amikor vezet a csapat. Áll az ember a meghódított hegycsúcson, büszkén és dacosan néz lefele, tekintete végignyargal a meghódított lankákon, a messzire kanyargó erdei ösvényeken.
Már ennyiből is kitetszik, hogy kirándulni jó. De még mennyire jó!
Nincs az a szakma, foglalkozási ág, amely nélkülözhetné a kiadós, frissítő túrákat – mindössze arra kell figyelni, ki hová menjen, milyen útvonalat válasszon…
Levélíróinktól gyakran kapunk túraötleteket. Az esetek zömében kormány- és pártpolitikusaink számára küldenek útvonaljavaslatokat (általában mindig ugyanazt) – nem írom ide a célállomást. Közös az ötletekben, hogy kizárólag az oda vezető utat említik, visszajövetelről szó sincs. Mint az olvasók írják, a vezető magyar politikusoknak levegőre lenne szükségük. Talán akkor nekünk is jutna.
origo.hu
Összeül a mai napon a Nemzetbiztonsági Bizottság
