Itt vannak az ünnepek, és ilyenkor megjelennek az áruházak fogyasztói hitelei is. Azok a hirdetések, amelyek minél nagyobb családi eladósodottságra biztatják a gyanútlan érdeklődőt. Végigsétáltam néhány áruház műszaki osztályát, elmentem egy-két elektronikai szupermarketbe, és legalább száz ilyen, roppant kecsegtető reklámba botlottam. Sok helyütt már lázasan folyt az ügyfelek „megdumálása”. Nem tudom, az emberek tisztában vannak-e azzal, hogy áruhitel-felvétel esetén a futamidő leteltével a jó másfélszeresét fizetik vissza annak az összegnek, amit jó reménnyel és olyan könnyen felvettek. Ez elég rossz bolt a gyanútlan vevőnek, aki az egész ügy végén aligha nevet, ám annál jobb üzlet a hitelt kihelyező banknak. A részletekbe ugyanis, talán az ünnepi hangulat és készülődés miatt, csak nagyon kevesen merülnek bele. Például a teljes hiteldíj mutató mértékébe, a hírhedt THM-be. Pedig kellene. A személyi hitel, amit lassan már „személyire” is adnak, talán még rosszabb: a felvett százezrek később további súlyos tízezreket jelentenek, olyat meg még nem hallottam, hogy egy pénzintézet hitelt engedett volna el bárkinek nem fizetés esetén. Ha már muszáj, jobb, ha most rokontól, testvértől kér kölcsön az ember, vagy alaposan megrostálja a „jobbnál jobb” banki ajánlatokat.
Szabó Gizella
Budapest
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
