A küzdelem vége

Ibrahim Rugova Koszovó függetlenségi törekvéseinek jelképévé vált, aki ezt a célt békés úton, paszszív ellenállással igyekezett elérni – minden áron, de minél kevesebb áldozattal. A koszovói Gandhi, ahogyan nevezték célratörő, ugyanakkor béketűrő állhatatossága miatt. E politikájával nagy elismerést váltott ki a nemzetközi színtéren, ám hazájában bizonyos válságos időkben kemény bírálatoknak is ki volt téve. Vezető szerepét azonban soha senki nem kérdőjelezte meg. Politikájának eredményességét még szerb ellenfelei is elismerik. Ám hogy végül siker koronázza-e, azt a közeljövő fogja megmondani.
Rugova 1944-ben született a koszovói Crnce faluban. Az egyetemet már Pristinában és Párizsban végezte. Folyóirat-szerkesztő volt, majd az irodalmi tanszék tanára. Politikai szerepet csak 1989-ben vállalt, amikor a koszovói értelmiségiekkel együtt felemelte szavát a tartomány autonómiájának megszüntetése ellen. Válaszként kidobták a Jugoszláv Kommunista Szövetségből. A világ ezt követően disszidens politikusként, a koszovói albánság polgárjogi harcosaként tartotta számon. Pártot alapított Koszovói Demokratikus Szövetség néven, s egészen 2005. február 23-ig állt e szervezet élén. 1990-ben vezetésével a pristinai parlament kihirdette a Koszovói Köztársaságot. Válaszként a belgrádi szkupstina feloszlatta parlamentjüket. Ezt követte a párhuzamos hatalom kiépítése.
A koszovói válság minden szakaszában ő tárgyalt a tartomány nevében. A NATO-légicsapások idején (1999) Rugova Pristinában tartózkodott házi őrizetben, mint közölték: a szerb rendőrség védelme alatt. Belgrádba vitték Milosevicshez, s a szerb kamerák előtt a bombázások beszüntetésére szólított fel, tárgyalásokat javasolva Koszovó autonómiájáról. Végül Milosevics kiengedte Olaszországba. Onnan Németországba ment, ahonnan már hazatérhetett. 2001-ben pártja győzelmet aratott. Parlamenti elnökké, 2002-ben elnökké választották, 2004-ben ismét. Könyveket írt, számos nemzetközi elismerésben részesült.