Abramoff, a nagystílű lobbista

Bár sokan példamutatónak tartják a demokráciák közösségében azt a tényt, hogy az Egyesült Államokban szigorú törvényi keretek között lehetséges a törvényhozási lobbizás, az elmúlt időszak fejleményei azonban arra világítanak rá, hogy a korrupciótól így sem lehet mentes a tengerentúli nagyhatalom politikai rendszere.

Eddig Tom DeLay texasi republikánus képviselő, az alsóházi többség vezetőjének (ez képviselőházi republikánus frakció második legmagasabb tisztsége) karrierjébe és az egyik legsikeresebb washingtoni lobbicég bukásába került az a korrupciós botrány, amelynek főszereplője egy bizonyos Jack Abramoff. A hivatásos, mondhatni nagystílű lobbista az év első hetében vallotta bűnösnek magát a szövetségi igazságszolgáltatás előtt korrupció és adócsalás bűntettében. A férfi – többek között – kerülő úton, harmadik fél bevonásával fizette ki több képviselő és kongresszusi tisztségviselő külföldi luxusútjait – politikai támogatásért cserébe. Abramoff bukása természetesen távolról sem maradhatott elszigetelt ügy, s ezt a tényt csak tovább erősítette, hogy a lobbista büntetése tíz évre történő enyhítése érdekében vádalkut kötött. Ebben vállalta, segíti annak a korrupciós hálózatnak a felgöngyölítését, amelyben cége érintett volt. S hogy a pártok – különösen a republikánusok – számára még súlyosabb tétje legyen a botránynak, az éppen az idén bontakozik ki. Novemberben ugyanis amerikaiak milliói döntenek arról, hogy a jövőben ki képviselje érdekeiket a kongreszszusban, és akár előfordulhat, hogy a demokraták hosszú évek után többségbe kerülnek – annak ellenére, hogy az ügyben az ő soraikból is többen érintettek lehetnek.
A botrány egyik áldozata, az Alexander Strategy Group nevű lobbicég összeomlását az okozta, hogy Abramoff (a cég egyik partnere) bukását követően ügyfeleinek mintegy fele bejelentette: a jövőben nem kíván velük dolgoztatni. Bár a rossz hír is számít, az okok talán sokkal prózaibbak. Mivel a cég felemelkedése legfontosabb kapcsolatához, Tom DeLayhez, jobban mondva az ő befolyásához köthető, nyilvánvalóvá vált, hogy a politikus szerencsecsillagának leáldozásával a kijárás képessége, amelyért ügyfeleik eddig fizettek, enyhén szólva kérdőjelessé vált.
A keménykedő fellépése miatt csak Kalapácsnak nevezett DeLay – lemondásával – azt követően vált az ügy másik áldozatává, hogy szeptemberben már felfüggesztették tisztségéből, mivel vád alá helyezték egy másik ügyben Texasban. Visszatérésének útja akkor záródott el véglegesen, amikor Abramoff vádalkut kötött a hatóságokkal. A lobbistáról érkező hírek kisebb pánikot váltottak ki a képviselők körében. Sokak próbálták felkutatni az olyan e-mailjeiket, amelyeket Abramoff-fal váltottak, illetve a korrupció legnyilvánvalóbb bizonyítékát, a lobbista és ügyfelei részéről választási pénzükhöz való hozzájárulást. Mintegy két tucat politikus összesen több mint ötszázezer dollárnyi, Abramofftól kapott összeget utalt át jótékonysági célokra, nehogy a vizsgálat célhoz érjen. A republikánusok érintettségét illusztrálja, hogy a félmilliónak csak az egyötödét fizették vissza demokrata képviselők.
Bármilyen fejleményei is lesznek az Abramoff-ügynek, megfigyelők szerint nyilvánvaló, hogy rövidesen révbe érhetnek azok a törvényjavaslatok, amelyek a lobbizás szabályainak szigorítását teszik lehetővé. Ezek egyik sarkalatos pontja, hogy két évre nőne az a jelenleg egyéves időtartam, amíg egy távozó képviselő vagy kongresszusi tisztségviselő lobbistaként nem térhet vissza a törvényhozásba.