Ahol iskolát építenek, ott van jövő

Kevés helyen hallhattunk iskolabővülésekről, az elszomorító adatok arról szólnak inkább: hány iskola szűnt meg, hány helyen vonták össze az intézményeket, ami tulajdonképpen a falvak elszegényedésének kezdete. Szabadkígyós azon községek egyike, ahol egy forintért adtak telkeket az építkezni szándékozó fiataloknak. Az új utcában hat család meggyökeresedett, az új házak felében laknak, a többi törekvőt most a tél állította meg a fészekrakásban. A karácsonyi szünet előtt pedig felújították a régi iskolát, és hozzáépítettek egy mindennel felszerelt tornatermet is.

A szabadkígyósiak pontosan tisztában vannak vele, hogy a 240 millió forintból megépült, nagyobb versenyek rendezésére is alkalmas tornaterem és a teljesen felújított iskola értéke jóval több mint számla puszta végösszege. Az idejáró 206 gyerek ideális körülmények között tanulhat. Az informatikateremben is a legkorszerűbb számítógépek sorakoznak, amelyeket tizenhatosával vesznek birtokba naponként a felső tagozatosok. Mindez uniós támogatással készült a háromezer lelkes Békés megyei településen. Több mint hatszázan jöttek el az ünnepélyes avatóra.
Az új iskolai utánpótlás a csaknem százat megközelítő óvodásokból és a még kisebbekből várható, mert ez a viharsarki község nem néptelenedik. A mindennapok persze itt is nehezebbek, mint korábban, hiszen a földből, állattenyésztésből élők többsége elveszítette a biztos piacot jelentő nagy felvásárlóvállalatokat, mint a békéscsabai baromfi-feldolgozót, a Gyulai Húskombinátot, így számos családnak át kellett alakítania az életvitelét. Megszaporodott a megyeszékhelyre alkalmi munkáért bejárók száma, kisebb vállalkozások is alakultak. – Olyanok a szabadkígyósiak, hogy a múlt miatt hisznek a jövőben – mondja az egyik szülő. – Húsz évvel ezelőtt én is idejártam a feleségemmel együtt. Mennyivel szegényesebb volt itt minden… De tudja, ment már nehezebben is a sorunk, azt is túléltük…
Mindezeket hogyan is olvashatja ki a látogató egy iskolaavatás ünnepélyes pillanataiból? Számomra az volt a legmeggyőzőbb, ahogyan az ünnepség után megindultak a vendégek és bejárták a termeket. Minden osztályterem előtt ott állnak a szekrények, itt a helye nemcsak a nagykabátoknak, hanem a sáros cipőknek is, ugyanis itt minden gyerek kötelezően lábbelit cserél.
Az igazgató asszony, Pellyéné Lipták Gabriella is harminc évvel ezelőtt lépett be tanulóként az iskolába, kilenc éve pedig igazgatja a mostantól újjávarázsolt intézményt. Balogh József polgármester szintén itt kezdte tanárként a hivatást, innen került a község élére, de ehhez jó iskola volt a tanítás-nevelés. Azt is megemlítette, hogy voltak kételkedők, akik nem hittek az ilyen nagyra törő célok elérésében, de az azért szükséges, hogy közösen érezzék a felelősségét minden vállalásnak. De talán a legfontosabb gondolat, hogy ahol iskolát építenek, ott hisznek a holnapban, ahol népesedik a gyerektábor, ott nem félnek a jövőtől.