A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló, 2001. évi XXXIX. törvény módosítása alapján a Magyar Köztársaság új, speciális vízumot (úgynevezett nemzeti tartózkodási vízumot) vezet be, amely többszöri beutazásra és három hónapot meghaladó magyarországi tartózkodásra jogosít – olvasom és idézem a témával kapcsolatos, számtalan közlemény egyikét. Bizsergető boldogságnak kellene átjárnia szívünk tájékát, mondván, jó kezekben a magyar összetartozás és megmaradás ügye. Ám ehelyett a mosoly szomorkás ránca telepedik a szájam szegletébe.
A nemzeti vízumra eddig egyetlen személy jelentett be igényt.
Csodálom ennek az ismeretlen személynek és hozzátartozóinak elszántságát és bátorságát, hogy nekivág a nemzeti tartózkodási vízum megszerzésének. Azaz: 1. Beszerzi a vízumkérelemhez szükséges formanyomtatványt, amelyet majd személyesen nyújt be az illetékes ügyfélszolgálati irodán (konzulátus, követség). 2. Ellenőrzi útlevelét, illetve annak érvényességét, különös tekintettel arra, hogy az igényelt tartózkodási vízum érvényességét hat hónappal meg kell haladnia. (Hiába kérek öt évre szóló nemzeti tartózkodási vízumot, ha az útlevelem négy év múlva már nem érvényes, azaz, lejár.) 3. Készíttet 1 db arcfényképet. 4. A kérelemben megjelöli a magyarországi szálláshely pontos címét, és hivatalos papírokkal igazolja a tartózkodás jogcímét. 5. Igazolja a tartózkodás célját. 6. Igazolja a magyarországi tartózkodás teljes időtartamára a megélhetés forrásait. 7. Igazolja egészségügyi ellátása biztosítottságát.
Ha most részletezni kezdeném, hogy a családi kapcsolatok erősítése céljából vagy a középfokú tanulmányok folytatása végett milyen okiratokkal kell rendelkeznie, s „a magyar nyelv megőrzésével, ápolásával vagy a nemzeti identitás megőrzésével indokolt vízumkérelem esetén” a kérelmezőnek mit kell tennie, a sorszámozásban mindjárt eljutnék a kétjegyű számokig.
A továbbiakban megkímélem az olvasót, hogy a magyarországi megélhetéshez szükséges anyagi feltételek meglétét vagy az egészségügyi ellátását, biztosítottságát igazoló variációkat sorolni kezdjem. Ehelyett arról szólok, hogy a nemzeti tartózkodási vízum és a vízum alapján kiadott tartózkodási engedély munkavállalási, jövedelemszerzési, tanulmányi vagy más tudományos továbbképzési célú tartózkodásra nem jogosít. A nemzeti tartózkodási vízum máris megkapta a frappáns nevét: anyósvízum.
Ennek megszerzése is számos, humorosnak tűnő kérdés megfogalmazására késztet: egy kínai magyarországi letelepedéséhez és majdani honosításához is ezek a feltételek szükségesek. Kérdés továbbá, ha az eddig érvényben lévő beutazási lehetőségek alapján – a kálvária, pecsét, papíros, hivatali ajtócsikorgatás nélkül is – havonként jöhetek-mehetek, és méghozzá érvényes magyar igazolványom is van, akkor mit szól majd a szomszéd, miért teszem ezt, vagy az eszem előbb ment el, mint én? Még egy ártatlan kérdés, amelyre a nem választ előre borítékolom: ezzel a nemzeti tartózkodási vízummal térülhetek-fordulhatok majd a nagy európai hazában is?
Egy éve vajúdnak a magyar hegyek, s megszületett az egér. És azt cincogja majd kelettől nyugatig, hogy a jelenlegi magyar kormány az alkotmányos kötelezettségeit teljesítve öleli országához a határon túli magyarokat.
A sokféle sajtóvisszhang jelzőiből idézek: álmegoldás; a jómódú hozzátartozók törvénye; üres, látszatmegoldás; a kettős állampolgárság kiváltási kísérlete; a nemzeti bezárkózás törvénye; a probléma kipipálása; léggömb.
Sylvester Lajos
Háromszék
origo.hu
Fel akart robbantani egy budapesti diszkót
