Egy polgárcsalád élete a határszélen

A kőszegi illetőségű Chernel família dokumentumaiból állította össze legutolsó számát a Szombathelyen megjelenő irodalmi folyóirat, az Életünk. A család évszázadok óta élt főként a nyugati végeken. Legismertebb alakja a tudós Chernel István (1865– 1922), aki 1900-ban adta közre három kötetben a Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre című művét.
Chernel István a nagy polihisztor, Herman Ottó magántanítványa volt. A polihisztor hosszabb időt töltött családi birtokukon, az ifjú így kaphatott kedvet az ornitológia művelésére. Útjaik később elváltak, nem Chernel hibájából. Herman Ottó féltékenyen figyelte, hogy egykori diákja felülmúlja őt a madártanban, és híres könyvében – A madarak hasznáról és káráról – felhasználta Chernel kutatási eredményeit, anélkül, hogy hivatkozott volna a forrásra, ráadásul – apró, de jól célzott szurkapiszka – egy helyen Chernel István nevét szándékosan hibásan írta le.
Az Életünk összeállításának középpontjában is Chernel István alakja áll, bár a szerkesztők célja kimondva is az, hogy bemutassák a híres család életét a századfordulón, továbbá nyilván az is, hogy a közölt fotográfiákból és egyéb dokumentumokból kirajzolódjék egy „tipikus történelmi família” élete. Egy olyan családé, amelytől nem állt távol korának szabadelvű szemlélete, minden új iránt érdeklődő elevensége, a polgári értékek felé való orientálódás, ám mégis a múltban gyökerezett – s ezáltal sok szempontból gúzsba volt kötve – alapvetően tragikus élete és sorsa.
Szemmel követhetjük a folyóirat lapjain „írásban és képben” Chernelék mindennapi életét, vendégeskedéseit, a fiatalok játékait, tanulmányait, az ünnepeket és a nagy vadászatokat. Utazásaikat a még egységes országban, aztán a közeledő háború előre vetített árnyékait, amelyek ráborultak egész Európára.
Olvashatunk – és remek képeket láthatunk – Chernel István, az elhivatott tudós bolyongásairól, tudományos gyűjtőútjairól és házasságáról. Végül láthatunk sok egyedi fotót a világégésről, amelyben fia, Miklós „eltűnt” a holicsi harctéren. Ahogy végérvényesen eltűnt az a világ is, amelynek tiszteletet érdemlő és tipikus képviselője volt a XII. század óta jegyzett Chernel család.