Egy provokatív utcai plakát hátteréről

Minap jelent meg a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele, amely a társadalom állapotát elemzi. Mint várható volt, heves vita bontakozott ki. Főként balliberális oldalról támadták a leírt, imádságnak is beillő gondolatokat. Kétségtelen, hogy meglehetősen peszszimisták a körlevél gondolatai, azonban a válság jeleit az érintett szakemberek többsége felismeri és elfogadja. Régi nóta, hogy az egyházak politizáljanak-e, talán leggyakrabban ezen a téren érik támadások a tradicionális keresztény egyházakat. Ugyanakkor például pápai enciklikák sora teszi egyértelművé, hogy – vállalva az általuk képviselt erkölcsi értékeket – a lényegesebb társadalmi kérdések kezelésében az egyházaknak fel kell szólalniuk.
Pontosan itt a bökkenő. A nem hívő vitatkozónak is tudomásul kell vennie, hogy vannak olyan erkölcsi törvények, amelyeket meggyőződésüknél fogva az egyházak is védelmeznek. Azonban úgy tűnik, léteznek olyan magukat liberálisnak valló, de egyúttal a saját eszmei irányzatukat uralkodónak vélő, és más véleményt kirekesztve a választás szabadságát egyúttal megtagadó értelmiségi körök, akiknél az erkölcs, az élet és a nemzet, a haza fogalmának hallatán égnek áll a haj.
Ezeknek a köröknek semmi sem szent. A miatyánk sem. Vajon az SZDSZ meglehetősen gusztustalan, a hívő embereket igenis sértő kampányhoz mit szólhat a piarista gyökerekkel is rendelkező pártelnök? Hol van az MSZP „hívő” tagozata? Miért nem tiltakoznak hitük gyalázása ellen? Csak akkor reklámozzák meggyőződésüket, amikor a szavazatokért folyik a verseny? Mindenesetre a botrányos plakátról egyértelműen elmondható, hogy sátáni csavarral az Isten helyébe az Én-t teszi. Véleményem szerint ez meglehetősen nagy merészségre vall, hiszen mindenkinek (de mindenkinek) egyszer el kell számolnia tettéért. Ha hívő, ha nem hívő.
Itt fontos megjegyezni, hogy nem szabad pálcát törni senki felett. Mindenkinek az életútja egyedi, mindenkinek az életében megtalálható a sajátos csavar. Ugyanakkor a közjó érdekében a káros, romboló folyamatokat nevén kell nevezni, ellenük fel kell lépni. Ezt teszi a körlevél is.
A szabadságjogokra hivatkozva nem szabadna a közerkölcsöt rombolni. A nem hívőnek is védelmeznie kellene a békés emberi együttélést lehetővé tevő alapvető normákat és elismerni, hogy mai világunkban a hagyományos egyházak számítanak a közerkölcs védelme utolsó bástyáinak.
Az is elgondolkoztató, hogy az a publicista támadja a körlevelet, aki annak a pártnak a szellemi holdudvarához tartozik – az azt kiadó egyház megtisztulását firtatva –, amely párt elődje az akkori megnyomorított egyházak tagjait fizikai létükben is megfenyegetve kényszerítette az együttműködésre. Miként lehetséges, hogy az értelmiség magát baloldali érzelműnek tartott része nem törekszik arra, hogy a baloldalinak mondott politikai erők baloldali értékeket vállalva valóban megtisztuljanak? Ehelyett írásukkal, szellemi és anyagi erejükkel cinkos összekacsintással támogatják az egyházakat is támadó, jelen állapotukban megtisztulásra képtelen kormánypárti erőket.
Kíváncsi vagyok, hogy a ránk váró választási kampányban hol és mikor érjük el a gödör alját. Tényleg csak a pénz fog számítani?
Dr. Szabó Endre
orvos, hívő, Budapest