Eltűnnek a kártyás gázmérők

Ismét elindíthatja a legszegényebb budapestiek közüzemi eladósodási folyamatát, hogy a Fővárosi Gázművek (Főgáz) új berendezések hiányában hagyományosra cseréli kártyás gázóráit. Eközben a családügyi tárca éppen azon fáradozik, hogy kiterjessze az előre fizetés lehetőségét.

Tíz esztendővel ezelőtt külföldről szerezte be a Főgáz azt a körülbelül ötezer mágneskártyás gázórát, amelyek most értek meg a cserére. Ezek a kizárólag Budapesten felszerelt berendezések úgy működnek, ahogyan mondjuk egy felöltőkártyás mobiltelefon: a vevő előre fizet a szolgáltatásért, így kiadásait jól tervezheti, ráadásul biztos, hogy nem halmoz föl számlatartozást. Nem véletlen, hogy a mágneskártyás órákat azokban a háztartásokban szerelték fel, amelyeknek korábban rendszeresen gondot okozott a gázszámla kifizetése, és így idővel óriási adósságba keveredtek. A mágneskártya feltöltésével az adós ugyanis nemcsak a fűtésről gondoskodott előre, de a pénz egynegyedével egyúttal tartozását is csökkentette, illetve még csökkenti is, már ahol megvan még ez a lehetőség. A Főgáz ugyanis megkezdte a hitelesítési időszakuk határához érkezett mágneskártyás mérőberendezések cseréjét, ám mivel – a szolgáltató óracseréről szóló értesítései szerint – a berendezések gyártása időközben megszűnt, helyükre hagyományos gázórát szerelnek fel. Vagyis az eddig előre fizető fogyasztó visszakerül a hagyományos, részszámlás rendszerbe.
– Valóban nem tudjuk újabbra cserélni a meglévő mágneskártyás mérőóráinkat, és ennek technikai akadálya van – nyilatkozta az ügy kapcsán a Főgáz kereskedelmi és ügyfélszolgálati igazgatója. Szabó Péter szerint egyszerűen nincs olyan gyártó a piacon, amelytől új kártyás órát, s hozzá való szoftvert vásárolhatnának, így a műszaki kényszerhelyzet miatt hagyományos berendezést szerelnek fel. Teszik ezt annak ellenére, hogy a kártyás megoldás nemcsak a fogyasztóknak, hanem a Főgáznak is jó, hiszen így – ebben az ötezer háztartásban legalábbis – nem kell félnie a hátralék felhalmozásától, ráadásul az olyan általános adminisztrációs munkát is megspórolja, mint amilyen az óraleolvasás vagy a számlaküldés. Másképp látja a helyzetet a rászorultak rezsifizetésének segítésére szerveződött Hálózat – Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Győri Péter szerint a Főgáz nem érdekelt igazán a kártyás mérőórák megtartásában, mert megengedheti magának, hogy ne legyen bevételérzékeny. A szakember úgy látja, hogy a kártyás gázórák leszerelése miatt újra közüzemi tartozást halmoznak majd fel az érintett családok, holott egyszer már sikerült megszabadulniuk az adósságtól és a kikapcsolás rémétől.
A helyzet nemcsak szociális és gazdasági, de jogi szempontból is aggályos. A földgázellátásról szóló törvénybe ugyanis 2003-ban bekerült egy olyan paragrafus, amely külön nevesíti az „előre fizető mérés” lehetőségét, ráadásul az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZM) is azon dolgozik, hogy elterjessze ezt a megoldást. A tárca tavaly indított egy modellprogramot kártyás villanyórákkal, és tájékoztatásuk szerint ezt szeretnék kiterjeszteni a gázszolgáltatásra is.
Egyelőre kérdés, hogy a jogalkotó és a szolgáltató egymással szembemenő törekvéseinek mi lesz az eredője. A bizonytalanságon azonban Győri Péter nem csodálkozik, mert mint mondta, ők előre figyelmeztették az ICSSZM-et erre a problémára, de a kártyás órákkal kapcsolatos szabályozás a civilek aggályait nem vette figyelembe. Ettől függetlenül az Angliában, Írországban vagy Ausztráliában nagy sikernek örvendő előre fizetős fogyasztásmérők akár még el is terjedhetnek Magyarországon, ha nem szociális, akkor gazdasági alapon. Szabó Péter legalábbis bízik abban, hogy előbb-utóbb jelentkezik majd egy gyártó, hiszen egy önkormányzati lakásban például kifejezetten hasznos megoldás lehet a kártyás óra, de jó szolgálatot tehet akkor is, ha valaki a magánlakását vagy irodaháza helyiségeit adja bérbe.