(TANMESKETÉK avagy
A MELLÉBESZÉLÉS MŰVÉSZETE II.)
Két – egyperces – bölcsességet másolok most Anthony de Mellótól ide, hogy aztán gáttalanul zúdítsam az olvasóra dinnyehéjázóan fecsegő felszínességeimet.
ELFOJTÁS
A halálos ágyán fekvő Mester hetekig kómában volt. Egy nap aztán hirtelen kinyitotta a szemét, s meglátta kedvenc tanítványát.
– Ugye, sohasem távozol az ágyam mellől? – kérdezte gyengéden.
– Nem, Mester. Képtelen vagyok rá.
– Miért?
– Mert te vagy a fény az életemben.
A Mester nagyot sóhajtott:
– Úgy elkápráztattalak fiam, hogy még most is képtelen vagy látni a fényt magadban?
BURJÁNZÁS
A Mester figyelmesen hallgatta a híres közgazdászt, amint fejlesztési tervét magyarázta.
– A növekedés az egyetlen tényező, amire a közgazdaságban gondolnunk kell? – kérdezte végül.
– Igen. Mindenfajta növekedés természeténél fogva jó.
– Nem ezt gondolja a rákos daganat is?
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA
A tücsök megelégelte, hogy évszázadok óta lustának van beskatulyázva, és megerőltetve magát nagynehezen hangyaszorgalmú lett. – Akkor én is unom a banánt és La Fontaine-t – így replikázott vissza a hangya, és azonmód összehordott tücsköt-békát. Mikor közeledett a téli időszak már mindketten megbánták sorsfordulatukat és legszívesebben magára a nyomda ördögére hivatkoztak volna. Szerencsémre éppen arra járt a sorok között, nem olvasó, de kivételesen egy jóhumorú korrektor.
Úgyhogy – enyhe bosszúállással-szántszándékkal – csak a helyesírási hibákat vette észre (a többit – velem együtt – javíthatatlannak minősítette).
A BETEGESEN
SOVÁNY VADMACSKA
A tanítványok Rákoskeresztúron keresték a Mestert, mert sehol se lehetett már kapni vecsési savanyú káposztát a bajai halászléhez. Amikor nagy nehezen meglátták mesterüket valakiben – holott ott sem volt, nekiestek nagy mérgükben a hűlt helyének. – Miért éppen betegesen sovány a címe ennek a tanmesketének? és főképpen hogy lehet nemcsak a Való világban, de még ebben a jó, bánatos életben is egy vadmacska ennyire girhes? A Mester csak annyit felelt – egy másik tévétlen helyszínen – (ahol éppen pár percre nyugtot lelt), hogy: – Hát ez most hogy jön ide?!
A MESTER
ÉS A PÉLDABESZÉD
Amikor a tanítványok faggatták egy-egy konkrét kérdésről mesterüket, nagy csalódásukra a Mester csak példabeszédekkel válaszolt azokra. Így egyik alkalommal is, mikor a tanítványok úgy érezték, na most már aztán annyira fontosat és aktuálisat kérdeznek, amit nem lehet megkerülni végre, amire már nyílt, őszinte, elvtársias légkörű, szociális piacgazdaságos, kőkemény realitású feleletet lehet csak adni – merthogy a tükörponty egyik farkpikkelyéről esett éppen szó… A Mester végignézett rajtuk, azonnal átlátott több szitán, és irgum-burgum, sőt, nádaberek, kissé gunyorosan semmit sem felelt.
(Amire aztán a szocialistásan bejutni vágyó hívó és hívő tagozatból többen átmentek szabad akaratukból a szabad demokraták által meghirdetett – de lapzártáig még el nem jött – országba).
A példázat azokról szól, akik már most is, holott majd akkor se.
(Avagy akkor igen, de ezért már most is jaj, illetve dádá, és főleg nyet-nyet.)
Magyarán, még közérthetőbben: Addig jár a korsó a kútra, amíg a brezinai bacsa hétmérföldes csizmáját és buzogányát le nem vágja a tizenkét fejű sárkányfogas és veteményes Hófehérke gonosz mostohája.
Már most szavazz a komcsikra!
A Fideszre a választásokon is ráérsz majd…
(Ha ez megfizethető politikai reklámfelület vagy egész-újságos egyoldalú társadalmi célú hirdetés volna – vagy nem volna: – a mi mesénk még valóságra válthat.)
origo.hu
Leáll a debreceni repülőtér, törlik a járatokat június végén
