(hol helyszíneljünk…)

Én nem tudom, találhatunk-e kivetnivalót abban, hogy Tárnoki néni ágyban fekve szokta nézni a tévét. Senkinek nem árulta el, melyik a legkedvesebb csatornája, de dédunokái, akik a „felnőtt felügyelete mellett ajánlott” vagy egyáltalán nem ajánlott műsorokat az ő társaságában tekintették meg, esküdtek rá, hogy bár a dédmami Varnus Xavérként orgonál a távkapcsolón, a legerősebb fokhagymaillat mégiscsak az ATV, a Viasat és a TV2 billentyűjéből árad. Az ATV-t nemcsak azért nézte esténként, mert plátói érzelmeket táplált a Sajtóklub és különösen Avar János iránt, hanem azért is, mivel ez az adó minden T. néni aláírású sms-ét lefuttatta. Így szellemisége vezérfonalként húzódott végig a képernyő alján, míg fent az Egyenes beszéd és a politikai korrektség sziporkázott.
Ám csalódnánk, ha azt hinnénk, hogy ez volt Tárnoki néni legvadabb szenvedélye. Semmiképp. A szíve csücske ugyanis a Helyszínelők voltak. A következő sorrendben: 1. Helyszínelők, 2. Miami helyszínelők, 3. New York-i helyszínelők, 4. Tengerészeti helyszínelők, 5. A halottkém. A helyszínelők hőseit és tetemeit kereste minden csatornán, így irányult érdeklődése legkivált a Viasat3-ra, s időnként, ha haditengerészeti holttestről volt szó, a TV2-re. Kedvenc dédunokái, akikkel szemben túlságosan elnéző volt, ott kuporogtak ágya végében, s időnként sikoltoztak a gyönyörűségtől.
– Én 41 éves koromban láttam először életemben hullát – mesélte nekik. – Amikor szegény férjem, boldogult dédapátok, idősb Tárnoki Vendel heveny májzsugor következtében jobblétre szenderült. Mindig büszke, rátarti ember volt, meleg érzelmeit palástolta, én naiv, melléfeküdve, akkor is csak azt hittem, hogy szokása szerint hűvösen elegáns. Ezért nem bánom, ha látjátok, milyen egy tíznapos hulla. Miből jössz rá, hogy egy tetem fekszik előtted? – fordult legkedvesebb dédunokájához, a hároméves Esztihez.
– Tűszondát szúrok a májába, így mérem meg a testhőmérsékletét – felelte boldogan a gyermek. – Jó mélyen beszúrom. Az így nyert adatot összevetem a külső hőmérséklettel.
– A hólyagjában talált vizeletből és a gyomor tartalmából mire következtetsz?
– Hogy alkoholt és valami ázsiai ínyencek által kedvelt gyűrűsférget fogyasztott.
– Ha a vastagbélben sáskalábat találsz?
– Az egyiptomi helyszínre vall.
– Én abból tanultam a legtöbbet – szólalt meg a hatéves Zsiga –, amikor az a 220 kilós, nyúlszájú ürge lezuhant a 27. emeletről, s miután szétplaccsant a járdán, a jobb szárkapocscsontja kijött a bal fülén. Addig azt sem tudtam, mi az a szárkapocscsont.
– Én leginkább a vízi hullákat szeretem – csacsogott Esztike. – Olyan édik, mint a lufim volt szilveszterkor, mikor még működött.
– Hány óra elteltével jön fel egy vízi hulla, akinek a lábára tízkilós betonkoloncot kötöztek? – fordult Tárnoki néni a hároméves Janikához, aki mind ez ideig a gö-gö és a hamm szavakat volt hajlandó kimondani, bár ördöngösen bánt a számítógéppel. A gyerek, aki most is azzal volt elfoglalva, hogy lefejezzen egy virtuális sárkánygyíkot, összerezzent, és ijedtében azt felelte:
– 72 óra 24 perc múlva bukkan a felszínre, amikor a bomlás során keletkező biogázok megfelelően felpuffasztják, s így a megnövekedett űrtartalom eléri a –10 kilopondot.
– A Janikáról azt mondta az óvónéni, hogy retardált – szólalt meg Beácska. – És legjobb volna leadni a MÉH-telepen, mint egy kipurcant akkumulátort.
– Majd leadom én azt az óvónőt – kapta fel fenyegetően a mankóját Tárnoki néni. – Ez a gyerek zseni – csókot nyomott Janika fejére. – Játssz tovább, kincsem! És mit szóltok ahhoz az aranyos kórboncnokhoz, aki bal kézzel parizert eszik, miközben a jobbal megcsinálja az ipszilonbemetszést a tetemen?
Esztike feltartott kézzel jelentkezett.
– Akkor a legédibb, amikor egy elszenesedett hullán megmutatja, hogyan pöndörödik a koponyacsont 1200 fokos hőmérsékleten, hogy az agyvelő ne csak a fülön és az orrüregen távozhasson. Olyan jó étvággyal eszi ilyenkor a hamburgerét.
– Ügyesek vagytok – mondta Tárnoki néni –, de most már sipirc haza! Jön az ATV-n a Sajtóklub. S hogy elég érettek vagytok-e megnézni és kellőképp tisztelni a média legkiválóbb szakértőit, én nem tudom…