Itália: a Lovag vagy a Professzor?

Parlamenti választásokat, teljes iraki kivonulást, az olasz csizmát Szicíliával összekötő messinai híd építését, gazdasági szempontból pedig megtorpanást ígér
Olaszországnak az előttünk álló év.
A néhány hónap múlva esedékes általános választásokon eldől, hogy Silvio Berlusconi kormányfő szándéka szerint „Tahiti körül hajózva tölti nyugdíjas éveit”, vagy „hazájáért áldozatot vállalva” megalakítja negyedik kormányát is, újabb történelmi rekordot döntve.
2006 tétje, hogy a nemrég több alapvető ponton is megváltoztatott nemzeti alkotmány és választójogi törvény vajon hozhat-e politikai stabilitást a gyakori kormányválságokkal küszködő Itália életében.
A Berlusconi-kabinet által kierőszakolt, rengeteg vitát kiváltó módosítások szerint ezentúl kizárólag a pártlistákra leadott voksok arányában kaphatnak mandátumot a leendő honatyák, míg a legtöbb szavazatot bekasszírozó pártoknak úgynevezett bónuszrendszerrel több képviseletet biztosítanak majd a kormányozhatóság érdekében.
Az elviekben korrektnek tűnő változtatás ugyan a mostani koalíciónak kedvez, mert az ellenzéki Unió kilenc pártjából hét egészen minimális támogatottsággal rendelkezik, de félő, hogy már ez sem segíthet a vesztésre álló kormányfőn.
Az összes közvélemény-kutató ugyanis Romano Prodi ellenzéki vezető sikerét prognosztizálja, aki tanult korábbi hibáiból, és saját táborában előzetes választásokat tartva időben ügyesen biztosította a balközép egységet. A tavaly áprilisi önkormányzati választásokat elsöprő fölénnyel megnyerő Unió ráadásul a legtöbb voksot Berlusconi pártjától, a Forza Italiától halászta el.
Az idei esztendő tehát vagy a nagy túlélő Lovag, vagy a hazájában Professzorként emlegetett Prodi éve lesz. Mindketten hatvanas éveik végén járnak, talán az utolsó és megismételhetetlen alkalom számukra, hogy bizonyíthassanak.
Az áprilisban esedékes döntés az egész alkotmányos berendezkedésre is rá fogja nyomni bélyegét. Ha tovább regnál a jobbközép koalíció, akkor a nemrég meghozott törvényeik szerint a szövetségi állam felé kormányoznák Itáliát, mely a tehetős északi régiónak kedvezhet, és tovább növelheti a dél leszakadását. Amennyiben viszont az Unió győzedelmeskedik, ígéretükhöz híven eltörlik a mostani törvénymódosításokat, melyek – álláspontjuk szerint – Garibaldi 150 éves „országegyesítő álmát” semmisítették meg.
Akár egyik, akár másik tömb kerül hatalomra, az iraki kivonulást már senki és semmi nem akadályozhatja meg, ami remélhetőleg csökkenti a Rómát is reálisan fenyegető terrorveszélyt.
Idén búcsúzik Carlo Azeglio Ciampi olasz államfő is, aki utolsó újévi köszöntőjében a vallási toleranciára és az ország egységének megőrzésére szólította fel honfitársait, félreérthetetlen utalást téve a tavalyi párizsi zavargásokra.