E pillanatban még nem tudni pontosan, hány versenyzőnk állhat rajthoz a február 10–26. között zajló téli olimpián (minimum 14), de erősen valószínű, hogy a magyar éremörökmérleg – két ezüst, négy bronz – Torinóban nem változik. Vagy ha mégis, akkor csak csoda árán, és amennyiben e csodát valós személytől remélnénk, leginkább Sebestyén Júlia műkorcsolyázó jöhetne számításba.
A németországi labdarúgó-vb-nek azonban menthetetlenül csak külső szemlélői lehetünk, fájdalmasan kerek jubileum, hogy kirekesztettségünk az idén húszesztendős. Ha a múlt helyett a jövőbe révedünk, azt látjuk, hogy január 27-én sorsolják a 2008-as Eb selejtezőit, de a magyar válogatott nagyobb eséllyel juthatna ki a következő, a 2012-es kontinensviadalra, hiszen az UEFA december 15-én választja ki a három, még versenyben lévő pályázóból (olasz, magyar–horvát és lengyel–ukrán kandidálás) a majdani házigazdát. A hazai futballvezetésben állandósult, minden képzeletet alulmúló pozícióharc többek szerint már e még meg sem kaparintott koncért folyik, az MLSZ mindenesetre éppen úgy kezdte az idei évet, ahogy befejezte a tavalyit: a tegnapra tervezett elnökségi ülés határozatképtelenség miatt elmaradt. Adódna, hogy ha a testület összehívni is képtelen önmagát, legalább az ezzel ellentétes utat járja be, és mondja ki a feloszlatását, utolsó intézkedéseként pedig jelentse be, hogy nem hosszabbít szerződést Lothar Matthäus szövetségi kapitánnyal.
De „évnyitó” íráshoz képest máris méltatlanul sok szót pazaroltunk labdarúgásunkra, úgyhogy váltsunk témát! Annál inkább is, mert az idén négy jelentős nemzetközi sporteseménynek is hazánk ad otthont: kajak-kenu vb-t (augusztus 17–20., Szeged), úszó-Eb-t (július 27.–augusztus 6., Budapest), öttusa-Eb-t (július 13–18., Budakalász) és férfi vízilabda-Világkupát (június 14–19., Budapest) rendezünk, reményeink szerint magyar győzelmekkel. Hazai diadalban reménykednek az egyértelmű fő riválissá előlépett, vb-címvédő szerbek is a szeptemberi belgrádi vízilabda-Eb-n, míg férfi kézilabdázóinknak januárban Svájcba, a nőknek decemberben Svédországba vezet az útjuk, azaz ők kezdik és zárják az évet.
A csapatsportok mellett egyre több figyelem jut „magányos harcosainkra”, a nemzetközi élvonalba tavaly betörő és a KTM-től a szezonra a Hondához igazoló gyorsasági motoros Talmácsi Gáborra, a teniszező Szávay Ágnesre vagy éppen a profi ökölvívó-világbajnok Erdei Zsoltra. Ugyanebbe a kasztba tartozik Lékó Péter is, aki a szokásos szupertornák mellett a világbajnoki címért is megint harcba szállhat, de a küzdelmet idén csupán megkezdheti, be nem fejezheti.
Sportágról sportágra haladó, év eleji sorozatunk egyes részeiben a fentieket természetesen bővebben is kifejtjük majd, e helyütt azonban érdemes külön fejezetet szentelnünk a nagy egésznek, mármint annak: merre indul a magyar sport 2006-ban? Hogyan befolyásolják lehetőségeit a tavaszi országgyűlési választások, lesz-e az új kormánynak koherens, legalább középtávú és megvalósítható sportkoncepciója, vagy konzerválódik a mostani állapot? Amelyben egy-egy istenáldotta tehetség, páratlan tudású, de kalandvágyból itthon maradt edző, megbolondítható, megfertőzhető pénzember és az őket összekötő fanatizmus még hozza a sikereket, miközben az állami, központi részvétel leginkább a közös ünneplésekben érhető tetten.
Pedig nem ártana a „felkészülés” korábbi fázisaiban is szerepet vállalni, hiszen ideje észrevenni, hogy e diadalok így egyre inkább véletlen-, mintsem törvényszerűek.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
