Kampány-változat Fejtő Ferencre

Hétfőn este Makk Károly Szerelem című filmjét sugározta az m1 az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából indított sorozatban, nyomban utána Fejtő Ferenccel beszélgetett Varnus Xavér. Varnus ugyan orgonaművész, de egy a sok médiaillető közül, aki mindenhez ért: irodalomhoz is, történelemhez is, politikához is, primitív, alákérdezős kampányoláshoz és a nélkülözhetetlen és pofátlan önreklámozáshoz meg végképpen.
Fejtő mintegy felütésként költői kérdést tesz fel. Milyen konzervatívok ezek? Hát a konzervativizmusban benne van a szabadelvűség meg a szociális beállítottság! Bólogatunk a képernyőre, hogy igen, szerintünk is benne van, és aki a Fidesz-kormány alatt ebben az országban élt, és ismeri a Fidesz mostani programját, az e tekintetben nem is lát hiányosságot. Már ha a Fidesz lenne az „ezek”, és nem valami kitalált marslakófélék. Azonban nem akad, aki ezzel a nagyon idős, élete javát Franciaországban töltő Fejtőt szembesítse. Aztán a beszélgetőtársak rátérnek Fejtő Horthy-korszakbeli börtönélményeire, amelyek rosszul alakultak abból a szempontból, hogy ott őt három napig verték, de jól is alakultak, mert a társait anélkül fogták el, hogy rájuk vallott volna, és utána már jó dolga volt a börtönben, mert tanár urazták, és írni is tudott nyugodtan. Varnus nem állja meg, hogy szóba ne hozza saját szélkakasos könyvét, amelyért szerinte őt megölnék valakik, ha kiadná, és amelyben minden neves személyiség mellett annyi kakaskát helyez el, ahány fordulásáról tud az illetőnek. Ennek kapcsán Fejtő azt mondja, hogy mindenkinek meg kell bocsátani, akinek nincs vér a kezén, mert az illető nem tudhatta, később mi lesz.
Fejtő, mint elmondta, a legnehezebben Kádárnak bocsátott meg, mert neki vér volt a kezén, de azért megbocsátott. Viszont azoknak, akik a rendszerváltás után buzgó MIÉP-esek lettek, nem lehet megbocsátani, mert erre senki sem kényszerítette őket. Fejtő a magyar ifjúságnak azt üzeni, hogy ne előítéletek, mítoszok alapján tájékozódjanak a magyar történelemben. Ilyen káros mítoszként említette Szent István király szent voltát, mondván, hogy csodákat sem tett, mártír sem volt, hanem Szent László nevezte ki szentnek politikai alapon. Arra is felhívta a figyelmet, hogy 1919-ben szerinte a magyar nép nagy része néhány hónapra „megtért” a kommunizmushoz, mivel azt hitte, a Vörös Hadsereg megmenti majd az ország függetlenségét. A harmincas évek szocdemeit, Kéthlyéket úgy írja le, mint művelt, nagy tiszteletben álló politikusokat, csak épp megint nem akad, aki megkérdezné, mit szólnának ők a mai Gyurcsány vezérelte szociáldemokratákhoz. Így maradnak a diszkrét összemosások, marad a jobboldal negatív mítoszokkal terhelt sározása, alig látens nyilasozása. Mi pedig azt kérdezzük, most vajon egy nagyon idős, szelektíve tájékozott, nagynevű embert használnak fel kampánycélokra, vagy Fejtő tudja, mit tesz, s önként dalolva teszi, amit várnak tőle?
(Fejtő-változatok, m1 – 2006. január 30., 21.30)