Kettős mérce

Oroszország nem tud viselkedni! Európa az orosz gázháború túsza, Az ukázok ideje lejárt, Nem szép látvány a G8-ak kormányrúdjánál Oroszország – ilyen és ezekhez hasonló címekkel kommentálja a gázháború fejleményeit a nemzetközi sajtó túlnyomó része. Mindezt olvasva úgy tűnik, mintha a világ nem nagyon változott volna a hidegháború óta. Pedig nem így van. A világ, benne Oroszország különösen hatalmasat változott, legfeljebb a gondolkodás szabadul nehezen a régi sztereotípiák fogságából. Természetesen a szerkesztők is látják ezt, csakhogy azonnal működésbe lépnek a régi reflexek, ha a „nagy medve” moccan egyet, s ne adj’ Isten, megpróbál fellépni érdekei védelmében. Úgy, mint mások. Ám míg részükről ezt mindenki magától értetődőnek tartja, addig Oroszország – s még egy sor állam – esetében ezt azonnal brutális nyomásgyakorlásként, durva önkényuralmi lépésként értékeli. Ezt hívják kettős mércének, ami nem csupán a médiát, hanem a nemzetközi politikát is jellemzi.
Ezt látjuk most az orosz–ukrán gázvita kezelése esetében is. Mielőtt valaki félreértené a dolgot, szögezzük le, Putyin Oroszországa jelenleg valóban nyomást gyakorol Ukrajnára. Mégpedig azért, mert az árkérdésben igaza van. A Nyugat nevű tisztiklub előtt bebocsátásra váró, egyébként piacgazdaságként elismert Ukrajna ugyanis valóban nem
a kaszinó szabályai szerint viselkedik. Szeretne már bent lenni, ugyanakkor továbbra is élvezni a kevésbé merev kinti környezet adta előnyöket.
A mostani viszály taglalásakor azonban erről kevés szó esik. Egyrészt senki sem várhatja el, hogy Oroszország évi több milliárd dollárral támogassa a neki közben hátat fordító szomszédját. Másrészt Ukrajna Nyugaton oly szeretett elnöke ezúttal úgy viselkedik, mintha még mindig a Szovjetunióban élne és nem a WTO-ba vezetné országát, ahol például az ilyenfajta árdotáció megszüntetése a belépés egyik feltétele. Persze, tudja ő, mi a piaci ár, hiszen a bemutatott dokumentumok alapján Kijev 250 dollárért reexportálta az ötvenért kapott gázt. S a sort még folytathatnánk, legyen azonban elég a kép árnyalásához anynyi, ez a róka fogta csuka helyzet elsősorban éppen annak köszönhető, hogy Putyin Oroszországa a demokratikus váltásra oly büszke szomszédjával ellentétben az utóbbi három-négy évben látványosan távolodik a piacinak csak erős megkötéssel nevezhető korábbi viszonyoktól. Ennek alapja az állam összeszedése volt. Igaz, ez korántsem minden hatalomnak áll érdekében…