MI A MAGYAR?

A szülők
Mindenhol jó, de legjobb otthon. Így tartja egy régi közmondás.
Igazat szól-e ez a közmondás, gyermekek? Melyitek volt már több napig vagy több hétig távol a szülői háztól? Melyitek volt atyafilátogatóban? Jó dolgotok volt-e ottan? Talán bizony még enni is jobbat kaptatok, mint szüléiteknél! Hej, de azért csak vágytatok haza, édes apátokhoz és anyátokhoz! Úgy-e, hogy így volt, gyermekek?
Ha így volt, nem csodálkozom rajta. Hiszen a gyermeket a világon senki sem szereti úgy, mint jó szülei. A gyermek érzi ezt. Ezért vonzódik úgy szüleihez. Ezért van az, hogy senkit sem szeret úgy, mint édes apját és édes anyját. A gyermek látja, hogy szülei milyen sokat dolgoznak, fáradnak ő érette. Ellátják őt eledellel, ruházattal, könyvekkel és iskolaszerekkel. Ha beteg, ápolják és orvost hívatnak hozzája. Inkább ők maguk nélkülöznek, csak gyermekük ne lásson szükséget.
A szülők néha szigorúak, és megbüntetik gyermeküket. De a gyermek tudja, hogy ezt is csak szeretetből teszik. Tudja, hogy kedves szülei le akarják szoktatni hibáiról, rossz tulajdonságairól. A büntetés fáj neki, de később áldani fogja érte szüleit.

A falu
A községek nem egyenlő nagyok. Némely községben csak 20–30 család lakik, némelyikben sok ezer. A kisebb községet falunak nevezzük, a nagyobbat városnak. Bármilyen kicsi legyen is a község, rendet kell benne tartani. Gondoskodni kell arról, amire minden lakosnak szüksége van. Gondoskodni kell iskoláról, orvosról, kórházról, jó utakról. Arról is gondoskodni kell, hogy minden lakosnak a személye és vagyona biztosságban legyen. Mindez a községi elöljáróság dolga. A kisebb falvaknak kevés lakosuk van. Ezek nem tudnak annyi adót fizetni, vagyis annyi pénzt összerakni, hogy jusson belőle mindenre. Nem bírnak külön jegyzőt sem tartani. De az egyesülésben rejlik az erő. Több ilyen kisközség közösen tart egy jegyzőt. Ezek a kisebb községek kört alkotnak. Jegyzőjük körjegyző. A körjegyző rendszerint körének legnagyobb községében lakik. Onnan látogatja meg a köréhez tartozó többi községeket. Amely község több községgel egyesülve közös jegyzőt tart, az kisközség.
A kisközségek közösen fizetik a körorvost is; ez a köréhez tartozó községeket gyakran meglátogatja, és a betegeket gyógyítja.
Választanak a kisközségek közös gyámot is; ez az árva gyermekek vagyonára és nevelésére ügyel. A nagyobb község a maga erejéből tart községi jegyzőt és gyámot, sőt többnyire községi orvost is. Az ilyen községnek nagyközség a neve. A kisközségek is meg a nagyközségek is falvak. A község lakosai maguk közül képviselőket választanak, a kisközségekben 10–20-at, a nagyközségekben 20–40-et. Választanak továbbá három esztendőre bírót, helyettes bírót (vagy törvénybírót) és néhány tanácsbeli vagy esküdt embert. Kisközségekben legalább két tanácsbelit kell választani, nagyközségekben legalább négyet.
A községi képviselők választják a jegyzőt, az orvost és a gyámot. A községi képviselők időnként gyűlést tartanak és tanácskoznak a község dolgairól. A község dolgait állandóan az elöljáróság intézi. Az elöljáróság tagjai: a bíró és helyettese, a tanácsbeliek, a jegyző, az orvos, a gyám, a pénztáros.

A szülőföld
Az a hely, ahol születtem, az én szülőföldem. Ezt a helyet nagyon szeretem. Itt laknak az én kedves szüleim. Itt élnek rokonaim, ismerőseim, játszótársaim. Itt tanultam édes anyámtól beszélni, itt játszottam az utca porában. Ismerős itt nekem a mező, a rét, az erdő, a madárdal, a harangszó. Voltam már másutt is, de a szívem visszavágyott szülőföldemre. Mert másutt még a madár is másképpen dalol, a harang is másképpen szól. Úgy tetszett, mintha a virág nem volna olyan illatos, a nap oly fényes, az ég olyan kék, mint idehaza. A felnőtt ember is visszavágyik szülőföldjére. Nem hiába mondja a dal:
Messze jártam, másutt is volt jó dolgom,
Hej, de szívem csak azt mondja: Jobb otthon!
(Falusi iskolások olvasó- és tankönyve [1910])