Németek és oroszok a Balatonnál

Sármellék külföldi kézbe kerülésével tavaly eldőlt a nyugat-balatoni térség turisztikai utasforgalomra alapozott repülőterének sorsa. Taszáron a polgári repülés feltételeinek megteremtéséért fáradozó politikusok befektetőket kereső törekvései még nem jártak sikerrel. Kérdéses: a regionális repülőtérként jegyzett sármelléki mellett szüksége van-e a dél-dunántúli régiónak több további légikikötőre.
A „zalai termálháromszög” földrajzi középpontjában lévő sármelléki repülőtér, a Fly-Balaton Airport betonján tavaly 1969 gép landolt. A légikikötő alkalmazottai együttesen 25932 berlini, lipcsei, frankfurti, zürichi és oroszországi utas okmányait kezelték. Tavasztól Londonból, Bremenből és Erfurtból is indítanak charterjáratokat a nyugat-balatoni repülőtérre. Zóka Istvántól, a Fly-Balaton Airport üzemeltetési igazgatójától megtudtuk: a repülőtér tulajdonosa, a Cape Clear Aviation Kft. újabb moszkvai és távol-keleti járatokról is tárgyalásokat folytat. Sármelléken tavaly csaknem egymilliárd forint jutott a biztonsági, informatikai és utasforgalmi feltételek korszerűsítésére. A tulajdonos idén is egymilliárd forintot költ a repülőtérre. Erre alapozottan tervezi 2006-ra a légikikötő menedzsmentje a 20-25 százalékos forgalomnövekedést – erősítette meg értesülésünket az igazgató.
Miközben a turisztikai utasforgalomra alapozott sármelléki repülőtér sorsa tavaly kedvező fordulatot vett, a taszári repülőtér „civil jövőjét” tervező somogyi vezetők arra várnak, hogy a felszámolt katonai légibázist a magyar állam átadja a helyi és a megyei önkormányzatnak. A minap az újságírók is kézhez kapták azt a múlt év végén elkészült, kétnyelvű befektetői felhívást, amely tőkeerős külföldi céget vagy cégcsoportot keres „teherfuvarozási profilú és igény szerint személyszállítási célú, nemzetközi regionális repülőtér kialakításához”. Kolber István tárca nélküli miniszter az elmúlt fél év során többek között olasz, izraeli és kínai cégeket igyekezett meggyőzni a taszári befektetés hasznáról, ám ajánlat eddig még nem érkezett. Ezért az 524 hektáron fekvő repülőtér délkeleti sarkában egyelőre torzóként áll a reménybeli polgári légi forgalom központi épületének szánt, 650 millió forintos beruházást igénylő terminál.
Taszár sorsa a délszláv béke megteremtése okán ott „vendégeskedő” amerikai katonák viszszavonulásával, a laktanya és harci repülőtér múlt év végi bezárásával végképp megpecsételődött – állítják a kétezer lelkes település lakói. Nem bíznak a szebb napokat látott légikikötő polgári hasznosításában azok a szakemberek sem, akik már évek óta hangoztatják: a vasúti és a közúti infrastruktúra fejletlenségétől szenvedő Dél-Dunántúl a légi teher- és személyszállítás szempontjából sem lehet vonzó befektetési célpont. A Taszár iránti érdektelenség feltehetőleg azzal is magyarázható, hogy Dél-Dunántúl gazdasága mélyponton van. Úgy tudjuk, Taszár mellett a motoros és vitorlázórepüléssel, ejtőernyőzéssel és a hőlégballonozással csábító Tolna megyei Őcsény is berajzolta a helyét Dél-Dunántúl repülős térképére. A Budapest Airport Rt. kezelésében lévő siófok-kiliti repülőtér jövője viszont évek óta bizonytalan. A sportrepülőtérként jegyzett légikikötőre Siófok és az üdülővárossal szomszédos Ságvár önkormányzata vetett szemet. Siófok polgármestere, Balázs Árpád álláspontja szerint egy kelet-balatoni légikikötőnek meghatározó jelentősége lehet a térség közlekedésfejlesztése és idegenforgalma szempontjából. Ám hogy mi lesz Kiliti sorsa, az egyelőre bizonytalan. A honvédség által elhagyott, 150 hektáron fekvő szentkirályszabadjai helikopterrepteret viszont már megörökölte a helyi és a veszprémi önkormányzat. Ez utóbbi – a dél- és a közép-dunántúli régió határán lévő – repülőtérnek a siófok-kiliti légibázishoz hasonló szerepet szánnak az új tulajdonosok. Szentkirályszabadja repülőterének fejlesztését egyebek mellett az is indokolja, hogy a létesítménytől másfél kilométerre épül majd az M8-as autóút, Veszprém pedig alig több mint tíz kilométerre van az egykori helikopterbázistól.