Sajátos alanyként vesz részt a világfolyamatokban az Apostoli Szentszék. Elsődleges célja a béke ügyének előmozdítása minden szinten. Az illetékes fórumokon legtöbbször csak megfigyelői minőségben szólal fel, mert természetével nem összeegyeztethető politikai kötelezettségeket nem vállalhat. „Elméleti munkássága” ugyanakkor nagyban hozzájárul az egyetemes értékek terjesztéséhez, a nemzetközi jog továbbfejlesztésében pedig maga is tevékenyen részt vesz.
A katolikus egyház 1968 óta a béke világnapjával kezdi az új évet, amikor is a pápa külön dokumentumban fogalmazza meg ezzel kapcsolatos gondolatait. Idei üzenetben – elődei nyomába lépve – XVI. Benedek is megerősítette, hogy a Szentszék a béke ügyét kívánja szolgálni, úgy az egyének és a nemzetek életében, mint a nemzetközi kapcsolatokban. A békéért persze csak akkor lehet tenni, ha tudjuk mi az. A pápai tanítás ezért az évtizedek során konkrét és pozitív módon megfogalmazott meghatározását adta a békének.
XVI. Benedeknél az egyik hangsúlyos téma a béke, a másik pedig – az egész ratzingeri teológiai munkásságból következően – az igazság. 2006-ra szóló üzenete ezért viseli szimbolikusan „Az igazságban a béke” címet. A vallásos emberek számára az igazság maga az Isten. A béke pedig nem más, mint a Teremtő által az emberi társadalom számára adott rend. Ezért mondja Benedek pápa, hogy akkor lesz béke, amikor az emberek a természettörvény és a minden ember szívében megtalálható erkölcsi törvény alapján alakítják együttélésüket. Nem a háború puszta hiánya, hanem a minden ember és nép önmegvalósítását megfelelő módon lehetővé tevő közös erőfeszítés az, amit békének nevezhetünk.
Az elméleti alapok tisztázása után a pápa pontosan megfogalmazza, az aktuális nemzetközi helyzetben mi fenyegeti leginkább a békét. Első helyen a terrorizmust említi, amelynek két alapvető elméleti kiindulási pontja az igazsághoz való helytelen viszonyban keresendő. Egyfelől a nihilizmus, amely minden igazság létezését tagadja, másfelől a fanatikus fundamentalizmus, ami pedig éppen ellenkezőleg, az igazságról alkotott saját meggyőződést akarja erőszakkal másokra kényszeríteni. Mindkettőben közös az ember és az élet megvetése, amely végső soron Istent sérti, akinek képmását az ember hordozza.
XVI. Benedek felhívta a figyelmet a „befagyott konfliktusok” veszélyére, és elítélte a nukleáris fegyverek birtoklását: „nemcsak gyászos, de hazug” remény az országok biztonságát ezen fegyverekre bízni, mert egy atomháborúnak „valójában nem lennének győztesei, csak áldozatai”. A viszszatérő kritika nemcsak az atomfegyverrel bevallottan rendelkező államokat éri ezúttal, hanem azokat is, amelyek „rejtett módon birtokolják, illetve amelyek beszerezni tervezik” azt. Mindanynyiukat folyamatos és egyeztetett leszerelésre hívja fel a pápa, hogy a felszabaduló erőforrásokat „fejlesztési programokra lehessen fordítani”, elsősorban a legszegényebbek érdekében. A hagyományos fegyverekre vonatkozó leszerelési folyamatról a pápa csalódottan állapítja meg, hogy „a majdnem általános közöny mocsarába” süllyedt, miközben virágzik a fegyverkereskedelem és növekednek a katonai kiadások.
Hangsúlyos eleme a pápa gondolatainak a nemzetközi szervezetekbe vetett bizalom. Ebben szükségesnek ítéli a humanitárius jog továbbfejlesztését, hogy jobban igazodjon a fegyveres konfliktusok változó természetéhez. A pápa az egész katolikus egyház nevében teljes bizalmáról biztosítja az ENSZ-t, egyben annak intézményi és működési megújulását sürgetve.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
