Szózatok

Értelmezni kellene Gyurcsány Ferenc minap elhangzott lánglelkű beszédét. Miniszterelnökünk körmondatait kergette a szél. A tavaszi választásokra készül az ember, odailleszkedett a szószékhez, köhécselt keveset, hatásszünetet tartott, majd körülnézett (tán Kóka miniszter uramra várt, leszállt-e már a helikoptere, öltönyöstül, karórástul, vagy kormányzati Audijával jött felhőtlenül nevetgélni fogékony fotóscsapattal – más alig érdekli a világon).
Sajnálom ezt a szomorú tekintetű államférfit, ott van a nyakában a rakásnyi hatalom, pallosjoggal rendelkezik, ha úgy tetszik, pénzt verethet, lányokat futtathat, KISZ-gyűléseket tarthat – ehhez képest csak áll, szűköl, ráadásul ott mellette a deformált helikopteres ember meg a vele járó csődtömeg, bár ő erről állítólag nem tud, szenvedélyesen vigyorog egyvégtében, ami csak olaj a tűzre…
Hogy mit mondott beszédében a lánglelkű ember, arra nézve nincs értékelhető hír, beszélt, szüneteket tartott (főleg szüneteket tartott), aztán meg jól megmondta, leleplezte a túlsó emberek tarthatatlan magatartását, ezt követően pedig rámutatott a követendő magatartásra, amit alig lehetett követni.
Nem szabad lemaradni egyetlen Gyurcsány-beszédről sem, valamennyiben ott a nemzetmentő gondolat. Meg a zabráló muzsik. Tokkal, Hiller-idézettel, kicsit pöszén (úgy bájosabb).
Az egésszel csak azt akartam mondani: oda kell figyelni a Gyurcsány-szózatokra, valamennyinek súlya van, veretes megszólalás („Történelmi beszédet írtam, Klára!”). Ha lemaradunk róluk, végünk, annyi.