Tagkönyvrevízió és csipkártya

Szörnyűséges vízióm támadt a minap: bemegy egy érdemdús mozgalmár a Gede testvérek könyvlerakatába, hosszas keresgélés után kiválasztja mondjuk a Bolsevikok rémtettei Magyarországon című kötetet, majd a kasszánál előkotorja a csipkártyás pártigazolványát, mondván, ő MSZP-tag, neki kedvezmény jár. Ha szerencséje van, visszafogott eladóra lel, aki udvariasan közli vele, hogy ez a tagsági könyv pont ebben a boltban semmiféle kedvezményre nem jogosít, ám ha nincs szerencséje, könnyen kioktathatják arról, valójában mi jár neki.
Félő, számos kínos szituációba keveredik az a derék szocialista, aki pártja csipkártyás tagkönyvét lobogtatva akar olcsóbban színházba, moziba menni, könyvet vásárolni, vendéglői krumplilevest, libamájjal töltött articsókatalpat enni, ingyen telefonálni. Vannak még helyek a hazában, ahol efféle passzussal nem kívánatos dicsekedni. Meg kéne kímélni a fenyegető afféroktól mind a párttagokat, mind a kereskedőket, vendéglősöket, szolgáltatókat, de még a vétlen kívülállókat is, hiszen senki nem vágyakozik mesterségesen gerjesztett, felesleges botrányok közepébe csöppenni. A legegyszerűbb az lenne, ha a megfelelő egységek jól láthatóan jeleznék, hogy náluk a szocialista párttagok árkedvezményeket élveznek, ám az ilyen hirdetmények esetleg ártalmára lennének a forgalomnak.
Önérzetes hazafi aligha téved be oly üzletbe, üzembe, ahol fennen reklámozzák, hogy náluk az MSZP-sek kivételes bánásmódban részesülnek, inkább – nagyon is méltányolható módon – nagy ívben elkerüli ezen objektumokat. Persze, ez a vélelmezett forgalomkiesés csak átmeneti lenne. Mert képzeljük el azt a kemény, karakán (szerencsétlen) vállalkozót, intézményvezetőt, aki elutasítja a szocialista párttagoknak adható árkedvezmények lehetőségét. Ki lenne képes az aktivisták nyájas kapacitálásának hosszasan ellenállni? S ha mégis nemet mond, arra való a baloldali médiatúlsúly, a tömegkommunikációs nyomulás, hogy elterjesszék róla, miszerint diszkriminál és kirekeszt, sújtsa őt és fajtáját a dolgozó nép megvetése, így aztán egy idő után megnézheti magát. Egyébként is, a szocialisták elkötelezett híveinek egyszerűen járnak a különféle előjogok. Ez szerzett jog. Ez történelmileg így alakult, ennek hat évtizedes hagyományai vannak, nem véletlenül romlottak meg oly vészesen az ország állapotai az elmúlt tizenhat évben, amikor eme privilégiumok nem, illetve csak részben (privatizáció, bankkölcsön, közvagyonlopás és -herdálás stb.) érvényesülhettek. Könnyen belátható: úgy bátorságos, biztonságos és igazságos ez az ország, ha mindazok, akik önzetlenül és öntudatosan vállalják a szocialista párttagsággal járó rettenetes lemondásokat és áldozatokat, némi pozitív megkülönböztetésben részesülnek a munkahelyi előrehaladásban, a karrierépítésben, a továbbtanulásban, a lakáskiutaláskor, a bírósági eljárásokban, nyugdíj- és fizetésemeléskor, a közbeszerzési pályázatok elbírálásakor. Ez így helyes: aki a nép boldogítására tette fel az életét, az nyerjen közvetlen tapasztalatokat is felemelő céljairól.
Őszintén szólva nem is értem az MSZP szerény visszafogottságát, hogy csak a kultúrára, a csámcsogásra meg a telefonálásra korlátozná a tagság kedvezményeit. Miért ne kaphatnák meg azt az 5-10-20-80-100 százaléknyi könnyebbséget az élet minél több, lehetőleg minden területén, a vásárcsarnoktól kezdve a hatósági büntetéseken át egészen az APEH-ig. Tisztességes, igazságos eljárás az, hogy csak egy telefontársaság biztosít nekik ingyenes telefonálást, a többi meg nem? Kérem szépen tisztelettel, ez egyenesen felháborító. Hát így működnék egy modern, XXI. századi, esélyegyenlőségen alapuló jogállam, egy haladó demokrácia? Nézzünk magunkba, honfitársaim, s mondjuk ki együtt az egyetlen lehetséges választ: nem. Mi, ellenzékiek nem tűrhetjük jó lelkiismerettel MSZP-s embertestvéreink folyamatos megalázását, ami abból fakad, ha olykor azonos elbírálás alá esnek velünk. Felemeljük szavunkat, mert ez a mi elemi érdekünk is, hiszen ha ismét 800 ezer szocialista párttag lészen, akkor a nekik juttatott árkedvezmények jótékonyan hatnak az infláció alakulására is, márpedig az infláció csökkenése az egész országnak javára, épülésére, üdvére szolgál. Következésképpen: a szocialista párttagok által élvezett privilégiumok mind a 10, rosszabb esetben 15 millió magyart gazdagítják, gyarapítják, építik és boldogítják. Így volt ez hajdan, s az MSZP erőfeszítéseinek eredményeként eljött az idő, hogy visszaálljon a világ megszokott rendje.
Egyáltalán nem elvetélt utópia a 800 ezer párttag reménye. Az MSZP mindent megtesz az ügy érdekében. Nemcsak vásárlási utalványként használható párttagkönyveket ad ki, hanem tőle tökéletesen független, ám a lenyűgöző kormányzati teljesítmények iránt odaadó partnert is talál ötezer ingyenes Népszabadság-előfizetés kisorsolására, a hiteles információkra éhező pedagógusok teljesebb épülésére. Nem rossz befektetés, jól jöhet még a végelszámolásnál, még akkor is, ha csak a címét látják, és nem olvassák el.
Ezzel szemben letaglózó hír az MSZP-tagoknak: a Magyar Nemzet előfizetői még csipkártyás tagsági könyvvel sem kapnak további kedvezményeket. Sőt, az új igazolvány a Fideszbe való belépéskor sem jelent előnyt. Bár a múltbéli tapasztalataink szerint különösebb hátránytól sem kell rettegniük.