Terepjárón

Egy terepjáró brummog itt mellettem, a belső sávban. Benne egy emelkedett ember – valószínűleg az uborkafára szeretne felmászni. Adja magát az uborkafa, ehhez csak brummogtatni kell a terepjárót, attól mindjárt frankó lesz az egész. Gondolom, a volánnál ülő előember Európához szeretne csatlakozni, már csak a magyart kellene elsajátítania középfokon. Ez azonban nem megy nekije, mondataiban sok a suk-sük meg az aztat. Aztat akarja elmondani a Neander-völgyi, hogy húzzak félre a francba, mert neki terepjárója van, figyeljem csak, hogyan lehet azt túráztatni.
Figyelem a beteg embert, szaladnék orvosért, de a helyzet erre nem alkalmas. Hogy miért kell terepjárót vásárolni a városban bóklászó választópolgárnak? Csak. Így ő több, mint te meg én, mi, talpasok csak futhatunk utána, ő a frankó, bár a hetedik–nyolcadikat még nem fejezte be (sőt erre kevés a remény). Javára szóljon, végtelenül primitív, szlengesen úgy mondanám: bunkó. Ellenben erőszakosan brummog terepjárójával a belső sávban, tudjuk már meg, övé az északi félteke, a harangot is ővégette kongatják tizenkettőkor…
Nem szoktam kiszólni a brummogóknak, hadd fogyjon a benzinjük, gázolajuk, ők fizetik. Abban reménykedem, egyszer ebben az országban is napvilágot lát majd az értelem, a terepjárós előember beéri majd egy egyfogatos leharcolt kancával a terepjáró helyett. Egy kategória.
Hiszem, lesz itt még egy másik világ, eltűnnek az előemberek, odafent meg kisüt a nap. Talán még azt is megtudjuk, mi volt az a Fittelina meg Nomentana. És mit keresett Magyarország élén Gyurcsány Ferenc…