A Hamász mosolya

Iszmail Haníjét jelölte ki a Hamász miniszterelnökének, aki így komoly szerepet fog játszani a palesztin–izraeli tárgyalások során, ha egyáltalán lesznek ilyenek. Haníje személye legalábbis azt sejteti, hogy a Hamász tervei között szerepel az egyeztetés. A politikus a párt mérsékeltebb szárnyához tartozik, sietnek leszögezni a nyugati orgánumok, ám ezt az értékelést mindenképpen a helyén kell kezelni. Haníje már 1987 után nem sokkal börtönbe került az első intifádában való részvétel miatt, amelyet később még két bebörtönzés követett. A hat évig tartó első felkelés idején születő Hamász vezetésében volt kezdettől fogva, s az idők során egyre komolyabb szerepet vállalt az irányításban. Jellemző tény, hogy egy alkalommal megsérült egy rakétától, mikor azt a házat lőtte ki az izraeli harci repülőgép, ahol ő épp Ahmed Jaszin sejkkel tárgyalt. A hírek szerint a közeledő vadászgép hangjára figyeltek fel, és másodpercekkel a becsapódás előtt hagyták csak el az épületet. Hat hónap múlva az idős – és a legkevésbé sem mérsékelt – Jaszin sejket megölték az izraeliek, így Abdul-Aziz ar-Rantisszi vette át az irányítást. Őt néhány nap alatt eltette láb alól az ellenség, így a további célpontok felfedését elkerülendő a Hamász nem nevezte meg az új vezetőt. Valószínűleg ekkor állt az élre Haníje Mahmúd Zahhárral és Szajjíd asz-Szajjámmal együtt.
A politikus hajlandó tárgyalásokat folytatni Izraellel, ám kikötötte, hogy előzőleg Tel-Avivnak el kell fogadnia a palesztinok jogait. A hét végén felálló kormány egyébként saját béketervet készít elő, amelyben tűzszünetet terveznek Izraellel, a tárgyalásokat pedig minden bizonnyal a társainál jobban elfogadott és ismert Iszmail Haníje vezeti majd – persze csak ha az ellenoldal hajlandó lesz vele leülni. Sokak úgy ítélik meg, hogy a Hamász kellemes meglepetést szerez majd, ugyanis harcosok helyett pragmatikus politikusok ülnek majd a bársonyszékekben. Nehezíti viszont a dolgukat, hogy a Hamász tagjait senki nem ismeri, és a róluk kialakult kép egyáltalán nem kedvező.