A villanyórák tulajdonosai

Ezennel bejelentem, hogy itt és most, ezen a ponton teljes mértékben magunkhoz tértünk, és kijózanodtunk. Kóka János gazdasági miniszter indítványára tesszük, aki szó szerint ezt kérte tőlünk, amikor Orbán Viktor közölte a parlamentben: tíz százalékkal csökkenteni kell a lakossági áram árát, mert a polgárok a villanyszámlán keresztül fizetik meg a hazai szolgáltatók és erőművek luxusprofitját.

Magunkhoz tértünk, mert ismét véget ért egy csúnya kormányzati ámítás. A maga szimpla valóságában mutatkozott meg, milyen komoly szövetségben állnak a nagytőkével a szocialisták. A tízszázalékos csökkentésnél nagyobbat is álmodhatnánk – közölte még tavaly Gyurcsány Ferenc. A kormány szándéka megegyezik az ellenzékével – szögezte le a szóvivő, Batiz András. Most már mindnyájan tudjuk: mindkét kijelentés hazugságnak bizonyult. Podolák Györgynek, a szocialisták képviselőjének köszönhetjük ezt, aki legutóbb már arról beszélt, hogy nincs lehetőség az áram árának csökkentésére. Mi maradt ezután? Csak Kóka János, aki – becsületére legyen mondva – még időben kérte, hogy térjünk magunkhoz. Megtörtént, most már tényleg kijózanodtunk.

E végkifejlet ismeretében már azon sem csodálkozhatunk, hogy a villamos energia termelésében és szolgáltatásában érdekelt cégek többsége nem ült le tárgyalni Orbán Viktorral. Miért is találkoztak volna a kellemetlen javaslatot felvető ellenzékkel, ha a kormány ennél jóval megértőbbnek és barátságosabbnak mutatkozott? Miért is volna kellemes partner az az ellenzéki politikus, amelyik azt állítja, hogy nem a multicégek, hanem a családok, az emberek fejével kell gondolkodnunk? Ráadásul ezt nem csak a szószékről hirdeti, mint a mostani kabinet. Ha így lenne, még szemet is lehetne hunyni felette. Ennél jóval rosszabb a helyzet, mert a Fidesz elnöke és pártja komolyan gondolja ezt az ügyet: olyan rendelettervezetet készíttet, amely tízmilliárdokkal csapolná meg az eddig háboríthatatlannak vélt befektetői nyereséget. A pénzt pedig visszaadná azoknak, akik más hasznát a saját zsebükből összerakják, vagyis nekünk: a száguldó villanyórák egyik napról a másikra élő tulajdonosainak.

A szocialisták is bizonyára a polgárok fejével gondolkodnak, miként azt maguk is vallják. Ezért nem zavarja őket az a kimutatás, amely szerint az elmúlt tíz esztendőben 358 milliárd forint osztalékot vittek ki a hazai villamosenergia-szolgáltatók és -termelők együttesen az országból. Az sem üti ki a kormányzatnál a biztosítékot – talán, mert számukra ez a megszokott és nem tűnik különlegesnek –, hogy a tíz hazai villamos energiát előállító erőmű tavaly 24,6 milliárd forintos, a hat szolgáltató pedig 31,5 milliárd forintos nyereséget könyvelhetett el. S mindemellett attól sem hördült fel az ország vezetői közül senki, hogy az említett piaci szereplők a privatizáció során számukra szerződésben rögzített nyolcszázalékos profitot lassan, de biztosan a duplájára, triplájára tornászták fel. Legalábbis jeles szakértők számításai szerint, mert a tényleges adatokat nem tudhatjuk meg: azokat hétpecsétes üzleti titoknak minősítették.

S ennél a pontnál áramügyben elérkeztünk a szocialista magatartás okához és gyökeréhez. Ez pedig a Horn-kabinet öröksége, az ország biztonsága szempontjából stratégiailag fontos áramszolgáltatók dobra verése. Már akkor kiépült a mi rovásunkra a mostani kormánypártok és a magánosításban részt vevő nagytőke között a szövetség, ami addig így marad, amíg ennek a közös üzletnek valamiképp véget nem vetünk. Méghozzá mi, magyar polgárok, a villanyórák tulajdonosai és a luxusprofit finanszírozói.