Az uniós pénzek nyomában

Mint tudjuk, elfogadás előtt áll az Európai Unió 2007–2013-ra szóló költségvetése. Ennek értelmében Magyarország részére is eddig soha nem látott, tízezermilliárd forintot is meghaladó összegek folyósítására is sor kerülhet, és ebből sok-sok kedvező, és hazánk számára hasznos feladatot végre képesek lennénk orvosolni, vagy megoldani. Van itt azonban két bökkenő, amiről eddig még alig-alig esett szó, pedig nemigen hagyhatók figyelmen kívül.
Az EU minden bizonnyal jól ismer minket, ismeri a jelenlegi kormányzat pályázati alkalmatlanságát, korruptságát és inkorrektségét. Bizonyítja ezt – ha más netán nem – az, hogy a magyar költségvetésről, a gazdaságról tudatosan és rendszeresen hamis adatokat közöltek az erre szakosodott EU-szervekkel, és a számtalan elemzői, hitelminősítői elmarasztalásra a cinizmus és az újbóli hazudozás volt csak a válasz, kül- és belföldön egyaránt. Ezek után mi várható, ha a választások után ismét ez a kormány szerzi meg a hatalmat? Az EU azonban nem a ronda hazugságokkal beetethető magyar választópolgár, hanem nyilván megvizsgálja, hogy mire is fordítja azt a pénzt, amivel a társult országok kormányainak és népeinek elszámolni köteles. Az ablakon nem fogja kidobálni a közös forrásokat, így egy MSZP–SZDSZ-kormány újbóli hatalomra kerülése esetén attól félek, hazánk nem sok jóra számíthat. Nyilvánvaló okirat-hamisítóknak, trükkös adóelkerülőknek én sem adnék egy árva fillért sem. Más lenne nyilván akkor a helyzet, ha egy hiteles – nekem nemzeti, keresztény – kormány jönne, de a jelenlegi „tolvajbanda” (meghatározás Kuncze Gábor szíves közlése nyomán) ténykedésének következményeit ezután is sok éven át kellene nyögnünk.
Hiller István, a jelenleg éppen a Gyurcsány által fejére húzott bohócsipkát oly büszkén viselő pártelnök viszont a napokban alighanem elszólta magát: bejelentette, hogy hazánkra az elkövetkezendő években eddig sosem látott fejlődés és jólét vár, ezekre a fedezet is megvan már, ez pedig az EU-tól számunkra folyósítandó pénzekben rejlik. Az én értelmezésemben ez egyebek között jelenti azt, hogy az országnak ilyen forrásai egyáltalán nincsenek, de azt is, hogy a jelenlegi kormányzatnak elképzelése sincs arról, hogy egy normális gazdaságpolitika révén valamiképpen forrásokat teremtsen (más kérdés, hogy ezt úgyis ellopnák vagy elsikkasztanák).
Végezetül: jönnek a választások, durván két hónapunk van még addig. Tudnunk kell, hogy az EU-pénzekre várva a jelenlegi kormánypártok egymás közt és haveri körükben már osztozkodnak, ez egy számukra is még soha nem látott lehetőséget jelent. Az ország, a nemzet és a haza jóléte nekik smafu, a koncnak tekintett pénzeken csak maguk akarnak osztozkodni. Ezért biztosra vehető, hogy a választási kampányban minden lehetséges eszközt képesek lesznek hatalmuk érdekében bevetni, gondoljunk csak a módfelett sikertelen Keller László őrült ámokfutására. Észnél legyünk, magyarok!
Dr. Veöreös István
Győr