Einstand?

Reggel nagyjából a helyükön voltak a dolgok. Most azonban beférkőzött lelkembe a kétség. Egyre inkább azoknak lesz igazuk, akik azt hajtogatják, hogy ebben az országban minden a feje tetejére állt, és mindennek a fordítottját szenvedjük el. A józan megfontolás teljes hiányával. Számítógépem üzenetei között lapult ugyanis a kis levélbomba. Batiz András kormányszóvivő (úgy is, mint Steinmann, a grófnő) nászajándékba egy olyan Hugh Grant-filmet kapott, amelynek egyik táncos betétjét maga Gyurcsány Ferenc adta elő. Hugh Grant nevében elhatárolódom az aktustól, de muris dolog videón nézni Magyarország miniszterelnökét, amint szédült napraforgóként csápol és forgolódik. Táncra perdül – anyám! Ugrándozik, mint a szöcske.
Nehéz pillanatok. Eszembe ötlik a volt miniszterelnök, akinek minden alkalommal az orra alá dörgölik, hogy elment Békésbe kolbászt tölteni. Egy vigyorgó böllérsegédet nem lehet komolyan venni. Ellentétben a táncos komikussal, aki összetéveszti magát Hugh Granttel. Még hogy vele, de Gyurcsány Ferenc újabban a jóságos mindenható, csodatevő mágus és mindenoldalú kiválóság szerepében kezd tetszelegni. Fogadja a Pető-intézet fohászát, műsort vezet a Klubrádióban, belezavar a Magyar Rádió működésébe, ügynököt ölelget, internetes naplót ír, mondván, az „embereket” érdekli, hogyan gondolkodik egy politikus. Most éppen szakszervezeti főbizalmit alakít.
Akik azt hitték, elég Kondor Katalint kívül tudni az ajtón, és a Magyar Rádióba beköszönt a paradicsom, pofára estek. Távozása óta botrány botrányt követ, kirúgások, fizetési nehézségek, nyugdíjazások, visszahelyezések meg belső intrikák feszítik az intézményt. A Magyar Rádiónak öt (!) szakszervezete és üzemi tanácsa van, amelyek bértárgyalásokat kezdtek, csak nem a két alelnökkel, akiket erre felhatalmaztak. Összehívták a dolgozókat, de a vezetőséget onnan is távol tartották, jelen volt viszont a mindenütt jelen levő Gellért Kis Gábor. Közben januárban levelet küldtek Sólyom Lászlónak, Szili Katalinnak és Gyurcsány Ferencnek, segítséget és legfőképpen pénzt kérve az elnök nélkül működő, szegény, vergődő rádió számára.
A válasz Gyurcsány Ferenctől akkor érkezett meg, amikor a márványteremben az egybegyűlteket tájékoztatták, hogy sztrájkbizottság alakul (a bejelentés bombasztikus), amit Gyurcsány Ferenc egy titokzatos, fel nem olvasott levélben üdvözölt, és az akciózást a „rádió érdekében” különösen értékesnek tartja.
Először is a sztrájk halovány blöff, ha megvalósulna, arról a hallgató semmit sem tudna. Gyurcsánynak levelet írni? Mije ő a Magyar Rádiónak? Főnöke, könyvelője, pénztárosa? Nem, a Magyar Rádió az Országgyűlés fennhatósága alá tartozik. Mi lehet a rejtett szándéka a miniszterelnökhöz írott levélkének? Például az, hogy a zilált helyzetet és a sztrájkfenyegetőzést komolyan véve ki lehessen nevezni egy kormánybiztost a rádió élére, a választások előtt másfél hónappal. Akkor aztán hajrá, jöhet a kézi vezérlés, és az MSZP végre benn tudhatja a lábát az oly nagyon áhított közszolgálati rádióban. (Szelíd figyelmeztetés azoknak, akik ilyesmin gondolkoznak: a médiatörvény erre nem ad lehetőséget, azaz a kormány csak törvénysértéssel tehetné rá a kezét a köz rádiójára.)
A rádió, a bevehetetlen erőd megadja magát, a szakszervezetek néhány vezetője, a kuratórium egyes tagjai rég várnak a pillanatra, hogy bedübörögjön a koalíció szekere. Az is talány, hogy mit keresett a rádiós gyűlésen Enyedi Nagy Mihály. Aki előbb az ELTE jogi karának KISZ agitációs-propaganda titkára volt, majd a Médiahajó örökös működtetője, úgy hírlik, most Hugh Grant helyett Gyurcsány Ferenc média-tanácsadója. KISZ kezet mos!