Fíling

Szombaton este lett volna a koncert, mit tudom én, valami színpadon vagy kiszáradt patakmederben, de már reggel beizzítottuk a kisbuszt, Patkányt leöntöttük hideg sörrel, hogy kijózanodjon, aztán elindultunk, ne csodálkozzál, Bendő régi haverja vagyok, naná hogy a bandával nyomulok a bulira, égig érnek, akkora királyok, figyejjél, helyet szorítottak a hátsó ülésen a hangszerek és az üres üvegek között, aludt ott egy fürdőruhás csaj, senki nem tudta, honnan jött, ráadásul bigmekszaga volt a testének, na, mindegy, Fáraó kormányozta a roncsot, Bendő hozott pálinkát, egyszer adtuk körbe, és pikk-pakk, már el is fogyott, na, döcögtünk tíz kilométert, akkor meg kellett állni, mert Fáraó totál elaludt a volánnál, kidőlt, mint az ólom Mikulás a nagy puttonyok éjszakáján, majdnem bezakatoltunk egy Vasedény szaküzletbe, elnézést, kocsival vagyunk, tessenek parányit félreugrani, de ha már ott voltunk, vettünk négy mákdarálót, mert éppen akció volt, aztán láttunk szemben egy késdobálót, vagyis pubot, befeküdtünk sörkezelésre, de előtte bőr alá dörrentettünk valami szilárdabbat, mert a sör unatkozik egyedül, sírva hívogatja a mamáját, Bendő közben elmagyarázta, hogy az ájszmjúzik, vagyis a hideg jégzene beájult a klotyóba, a Peyote Pilot megbukott, totál mocsárgáz, nullra kiszólózta magát az élvonalból, ezzel az amerikai yip-yep nálunk kiokádta a tüdejét, egyébként is gennyes dolog lenyúlni a fekete jenkiktől, ami az övék, csak hadd nyomassák maguknak, mi úgyse értjük, mert nincs benne ritmus, vagy ha igen, akkor baromira délibábot láttunk, de ez itt egyébként is Európa, nem pedig jó reggel, Vietnam, ha jól tudom, Petőfi kapitány nálunk találta fel a kottát, nem mintha anélkül nem lehetne zenélni, szóval, Bendő vég nélkül lökte a szöveget, csendes savas eső fröcskölt a szájából, csüngtünk rajta, mint szemölcs a fán, aztán amikor Fáraó magához tért, gyorsan kocsira fel, fülég érő heppi, cammogtunk tovább, de előbb még vettünk húsz üveg sört, hátha jó lesz valamire, Fáraó mindjárt behúzott kettőt, én hármat, Patkány is hármat, Bendő ötöt, mert fullra tele volt, habzott a füle, aztán a motorbőgést túlordítva folytatta, na, figyuzzatok, gyökér lámák, a Peyote Pilot elhúzhat a sunyiba, a New Subtonic pedig vágjon magán eret, hiába divat a koraérett, szatyormellű kiscsajok között, akik a buli végén akkor is lekajálják egymásról a bugyit, ha túlélőbakancsban ugrálsz egy marék üvegszemen, mert azt hiszik a ropogásra, hogy az a szóló, ez nem vicc, érted, erre Patkány elmesélte, hogy ő egyszer a mostohaapja lecsatolt műkarjával ütött egy üres poroltó készüléket, és abból lett az első maxi cédéje, bukott rá a jónép, mint a kecsapos rétesre, azt hitték, valami eszméletlen zsír nyúvév, hetven méterre dobták tőle az agyukat, na, ettől Bendő kiakadt, letépte a visszapillantó tükröt, közben azt üvöltötte, figyuzzál, jó barát, én se most jöttem léghajóval Szudánból, mert akik Elton Csonitól nedvesednek, vagy Májkl Zacskót kajálják zöld műanyag tányérból, azoknak hiába szól úgy a Patkány hangja, mint a tökön rúgott orrszarvúé, a basszus nullára sósavazza az egészet, valahogy úgy kéne nyomni, ahogy tavaly Bendőék, még a Vaspürével, vagyis a régi bandával, lájtosan, de azért brutálisan, emlékeztek, a végén bedobtak egy hegedűszólót örmény szintetizátoron, akik hallották, hörögve kaparták magukat, és még napok múlva is a halál fullánkját hívogatták, akkor még velük nyomta a kis Csomádi, zsír volt a csávó, figyejjél, a lábujjával játszott a huszonhat húros szerkón, a hónaljpirszingjébe volt beépítve a sztereomikrofon, fejhangon vonított, meg gerjedt, egy az egyben afrokínai örömzene volt, de az új albumára nem került fel, mert az a retek nem tudta újra eljátszani, de aki egyszer hallotta, a saját cipőjébe brunyált a gyönyörtől, na, itt tartottunk, amikor váratlanul felébredt mellettem a bigmekcsaj, sipákolva könyörgött, hogy adjon neki valaki rudit, de Fáraó pofán vágta, aztán szépen megkérte, hogy kuss legyen, mert komoly dolgokról beszélgetünk, arról, hogy nekünk végre európai zene kell, mert beléptünk, haver, ha még nem tűnt volna fel, de hogy mibe, azt majd észreveszed a szagáról, de addig is omoljon ránk a mjúzik ezerrel, mint valami világnagy budiajtó!