Hej, vadászok, vadászok!

Nem tudom, mi van itt a mai magyar vadászokkal, de mostanában egyre sűrűbben érkeznek hírek arról, hogy a vadkan helyett egymást lövik le a puskás emberek. És ez nagyon szomorú. Olyan is volt, nem túl régen, hogy egy lovas vadász alól a lovát lőtte ki valamelyik pályatársa – nyilván őzsutának nézte a csődört a kolléga. Én ilyen előzmények után meggondolnám, beállok-e vadásznak, netán megmaradnék a gombászat mellett. Illetékes helyen pillanatnyilag nem nyilatkoznak a golyózápor kapcsán, ám nem lennék meglepve, ha állati oldalról érkezne visszajelzés a magyar vadászok találati arányairól. Állati lenne…
Kedves stüszivadászok, ne lőjetek olyan nagyon! Olykor a kiránduló, barangoló ember is eltévedhet az erdőben. Azért, mert megrezzenti valaki a bokrot, még nem kéne azonnal odapörkölni. Legyen esélye a nyomorultnak… Ebben az országban amúgy is hajtóvadászat zajlik a földönfutókra. Lőnek ránk, ha nem puskával – szóözönnel. Engedjétek futni, akinek az kijár. Aki nem tett semmit azért, hogy golyózápor fogadja, hadd mehessen Isten hírével. Figyelmesebben vadásszatok, magyar vadászok! Nem a vizsláinkkal van baj, azok tudják a dolgukat. A fegyvert kell jókor és jó irányba elsütni.
Igazából azt sem értem, miért kell itt és most lődözni. Csőd, botrányözön, a fél Alföld belvízben fuldoklik, nemsokára az árvíz is érkezik, igazi magyar ember ilyenkor feltűri az inge ujját, gumicsizmát ölt, ladikba ül, hogy mentse a menthetőt. Hátrább a fegyverekkel!