Jobban vagy rosszabbul?

Szánalmas vagy röhejbe fulladó kampány? Éppen Gyurcsány miniszterelnök nyilatkozik, hogy azért nem vitázik április 7-én Orbán Viktorral, mert Orbán hiteltelen, és a kampánycsend előtt egy nappal nem fog ilyen emberrel kiállni. Nahát, vajh előtte két nappal meg kiáll ugyanazzal a hiteltelen emberrel? Vagy az egésznek semmi értelme, csak egy tőle megszokott zavaros gyűlöletmorzsa pottyan ki belőle, ami, ha termőtalajra hullik, kikelnek belőle a gyűlöletklónok: símaszkos késelők, csuklótörő gondnokok, gyújtogatók, névtelen feljelentők, rágalmazók, nyakópistik.
És innen a kampány nem szánalmas, nem röhejes, hanem hideg félelmet generáló. Sőt, a kormánykoalíció ellenzékellenes kampánya. Arról cikkeznek az újságok, arról beszélnek a szakértők, micsoda pofátlanság, hogy a Fidesz azzal mer érvelni, hogy rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt. Íme néhány hívó szó a négy évvel ezelőtti MSZP–SZDSZ-repertoárból: legatyásodunk, válts kormányt, tisztába tesszük az országot, a Fidesz ellopta a nyugdíjadat, megosztotta az országot, csapást mért a demokráciára, diktatúrára tör, nem épített semmit, túlszerette a határon túli magyarokat…
Ron Werber utcai harcokra szólított aktivistái, akin megláttak egy kokárdát, azt lelökdösték a villamosról, de volt néhány baseballütős meggyőzés is. Mindenesetre a teljes erkölcsi csődről árulkodó média állapotát jelzi, hogy még senki sem kérte ki magának az MSZP reakcióit. Milyen alapon merik kétségbe vonni azt, hogy sokan élnek rosszabbul, mint négy évvel ezelőtt? Az élet minősége nem csak számlákból, segélyekből, fizetésekből és nyugdíjakból áll. Azok egzakt, megfogható dolgok ugyan, de attól, hogy valaki nem hal éhen, érezheti magát rosszul, sőt egyre rosszabbul. Az ember kíváncsi, szeret a jelenségek mögé nézni, és remélem, még mindig többen vagyunk ilyenek, mint akiknek a mobiltelefon meg a plazmatévé az életminőség csúcsa.
Mitől élnénk jobban, amikor a megválasztott kormány miniszterelnökéről öt perc múlva kiderült, hogy D–209-es fedőnéven titkos ügynök volt? Lemondása után egy gátlástalanul nyomuló KISZ-vezért kaptunk a nyakunkba, akinek milliárdossá válását kommunista családi klánja egyengette, meg a törvény engedte lyukak, melyek ha nem is büntethetők, de mélyen erkölcstelenek.
Mitől élnénk jobban, amikor a szocialisták és a liberálisok arra játszanak, hogy az ország polgárai ne csak megosztottak legyenek, de gyűlöljék is egymást. Ennek eredményeként Magyarországon nincs közélet, nincs irodalmi élet, nincsenek viták, rendre elmaradnak a múltat tisztázó beszélgetések, a köznépnek fogalma sincs arról, hogy merre tart az ország szekere. Az elmúlt négy év azzal telt, hogy az emberekkel meggyűlöltessék egymást, a politikát, a demokráciát, a többpártrendszert, utóbb már nem is titkolva egy szűk érdekkör diktatúrára ácsingózását. Mitől élnénk jobban, amikor még a Győzike- és Anettka-fanoknak is feltűnik, hogy K&H-ügy nincs, Kulcsár Attila fantom, Gyurcsányi úrról nem tudják kideríteni, hogy kicsoda, és a sok milliárd forint nem az országot uraló maffiózók zsebében landolt, hanem Gyuszi taxis nejlonzacskójában olvadt el. Mitől élnénk jobban, amikor a szemünk láttára omlik össze az oktatás? Buktatni tilos, a memoriter felesleges, jövőre limitálják a tankönyvi szavakat, mondjuk erre: megcsináltuk.
Az egyházellenesség kormánytámogatást élvező projekt, az értelmiség hangadó része fizetésért asszisztál a kormány összeomlás felé tartó gazdaságpolitikájához. A miniszterelnök macskanadrágos kórboncnok és táncfenomén.
Jobban élünk? Kitől? Mitől?