Kis méreg, nagy siker

Az utolsó másodpercekben bekapott, vitatható góllal rontotta 9-9-es döntetlenre győztesnek tűnő mérkőzését a Vasas a férfi vízilabda Euroligában. Túl sokáig mégsem érdemes bánkódni vagy dühöngeni, hiszen a magyar csapat így is biztos továbbjutó a legjobb nyolc közé. A Ferencvárost ugyanakkor már a visszavágó előtt a kiesők közé számíthatjuk, hiszen a LEN-kupa elődöntőjében 12-6-ra maradt alul az oroszországi Kazanyban.

Mivel a Vasas az Euroliga négy korábbi fordulójában három győzelmet aratott – idegenben verte szombati ellenfelét, az Olympiakoszt is –, annak tudatában kezdhetett a Komjádi uszodában, hogy már döntetlennel is biztos továbbjutó. Aztán talán tényleg ennek tudatában kezdett, mert a görögök előbb 2-0-ra, míg az első negyed végén 4-2-re vezettek. Ha még csak kicsit is, de aggódni kezdtünk; nem is feltétlenül a jelen megpróbáltatásai, hanem egy múltbéli emlék miatt. Öt esztendeje ugyanis ugyanitt, a Komjádiban szemérmetlen játékvezetői csalással jutott tovább az Olympiakosz a Ferencváros ellenében, és bár a mostani meccset nem a szlovák Kratochvill vezette, azért a szerb Brguljan és az olasz Grosso ténykedése sem volt igazán megnyugtató.
A Vasasé ellenben egy idő után szerencsére igen: Varga Dénes, Steinmetz Ádám és Mátyás Zoltán góljaival fordított, Nagy Viktor egy-egy bravúrjával pedig őrizte az előnyt. A játékvezetők ugyan a centerek elleni szabálytalanságokat egészen követhetetlenül szankcionálták, de mivel 2-4-ről így is 6-4 lett ide, és onnantól kezdve az amúgy több gyermeteg hibát vétő vendégek egyszer sem vezettek, még ez is belefért. Amikor aztán a hajrában 9-8-nál sem kapták meg a görögök a jogtalan, de számukra nélkülözhetetlen segítséget, és labdához jutott a Vasas, ha a meccs még nem is dőlt el, de a továbbjutás már igen. Döntetlennél roszszabb ugyanis innentől nem lehetett a végkifejlet.
Igaz, jobb sem lett, mert az Olympiakosz utolsó akciójából Tomakosz a duda pillanata körül a bal sarokba talált. Ekkortól több okból is szánalmas és bosszantó pillanatok következtek. Grosso játékvezető érdeklődött a zsűrinél, időben esett-e a gól, mire ahelyett, hogy onnan határozott, a külföldi módit követő teátrális válasz érkezett volna – a kérdezett ilyenkor felpattan, és heves, vízszintes kézmozdulatokkal jelzi, hogy ami történt, érvénytelen –, a magyar zsűritag ültében maradva elrebegett egy síri „no”-t. A fél görög csapat addigra már ordítva reklamált a medence szélén, a túloldalon pedig a másik bíró, Brguljan, megunva a cirkuszt, úgy határozott: a gól igenis érvényes, a végeredmény 9-9. Ekkor persze a Vasas-vezérkarra jött rá az idegbaj, szaftos kifejezésekkel ecsetelték, hogy ilyen szituációban csupán egyetlen helyszínen képzelhető el a hazai csapatot sújtó ítélet: Magyarországon. Addigra átért az innenső partra Brguljan is, és kérdésemre környezetétől elütő higgadtsággal szögezte le: „Én vagyok a játékvezető, enyém a döntő szó, és pontosan láttam, hogy a gól még időben esett. Ezért felesleges vitatkozni.”
No meg azért is, mert a Vasas ezzel a 9-9-cel is biztos továbbjutó. Bár az első zaklatott pillanatokban ez még Földi László edzőben sem tudatosult, hisz már azt kezdte taglalni, hogy két pont ugyan az előny, de az utolsó fordulóban Marseille-ben kell játszani. „De az egymás elleni eredménnyel a Vasas mindenképpen jobb az Olympiakosznál” – győzködtük, mire fújt egy nagyot, megsimította az arcát, majd úgy folytatta: „Tényleg, persze. Természetesen nagyon örülök neki, hogy továbbjutottunk, de boszszant, hogy a játékvezetők egészen fura ítéleteket hoztak, és a zsűri is képtelen volt kitartani a véleménye mellett. Pedig megérdemeltük volna a győzelmet, mert keményen megküzdöttünk érte.”
A középső két negyedben a Ferencváros is derekasan harcolt tatárföldön, Kazanyban a LEN-kupa elődöntőjében, de mivel az első játékrészt 3-0-ra, az utolsót pedig 3-1-re veszítette el, 12-6-ra kikapott, és nem maradt esélye a visszavágóra.