Kudarc az áramfronton

Sem erőművi, sem szolgáltatói oldalon nem lehet olyan szabályozást kialakítani, amely az áram fogyasztói árának csökkenését eredményezné – legalábbis így látja a kormány. E helyzetet valójában az egymás hatását kioltó lépések eredményezték; a kabinet elképzelései ráadásul az EU szabályaival is ellenkeznek.

Várható volt, mégis némi meglepetést okozott Podolák György szocialista képviselő szerdai bejelentése, miszerint nem csökkenthető az áram végfogyasztói ára. A kormánypárt eddigi megszólalásai ugyanis ennek ellenkezőjét sejtették. Ha visszapörgetjük az eseményeket, az árkérdés Orbán Viktor emlékezetes országgyűlési felszólalásával került a politika fősodrába. A Fidesz elnöke szerint a Horn-kormány idején privatizált erőművekkel kötött hosszú távú áramvásárlási szerződések felülvizsgálatával és a versenyszabályoknak jobban megfelelő újratárgyalásával tízszázalékos tarifacsökkentés érhető el, de a kezében lévő jogosítványokkal élve a kormány már a tárgyalások befejezése előtt törje le a luxusprofitot.
Az ellenzék vezetőjének felszólalását előbb visszakézből képtelenségnek minősítette Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter, majd nagyot fordult a kormányzati retorika: kiderült, hogy a kabinet állítólag már régóta keresi a megegyezést az erőművekkel, Orbán így tulajdonképpen nyitott kapukat dönget. A Magyar Energia Hivatal felmérése alapján erőművi oldalról 16 milliárd forintot lehetne megtakarítani, a gazdasági bizottság mégsem tudott megállapodni az érdekeltekkel. Így a szocialisták a termelői hatósági ár visszaállításáról határozó törvénymódosító javaslatot nyújtottak be az Országgyűlés elé, amit a képviselők el is fogadtak. Az új törvény semmiféle konkrétumot nem tartalmaz az áram végfogyasztói árának csökkentéséről, ennek ellenére akár még azt is eredményezhette volna. Hogy ez mégsem így lett, az részben Kóka János idén januárban életbe lépett áramár-rendeletének részleteiben rejlik. A szabályozás ugyanis – az ipari árak megemelése és a lakosságiak szinten tartása mellett – hét százalékkal csökkentette az áram nagykereskedelmi árát. Az erőművekkel folytatott tárgyalások kudarca miatt a nagykereskedő Magyar Villamos Művek, a szektor egyetlen állami kézben maradt szereplője ezzel olyan helyzetbe került, hogy a tavalyihoz képest drágábban vásárol és olcsóbban ad el – a termelői hatósági ár visszaállítása ebben a környezetben így már valóban csak tűzoltásra alkalmas, és legfeljebb a nagykereskedő várható veszteségeit képes csökkenteni.
Ha összehasonlítjuk a Fidesz által felvetett eredeti javaslatot, s a kormány által meghozott döntéseket, nemcsak a felvázolt és a megvalósult eredmények, de a módszerek között is óriási különbségeket fedezhetünk fel. A rendszeresen piac- és versenyellenesnek beállított ellenzéki párt ugyanis a hosszú távú áramvásárlási szerződések felülvizsgálatával olyan területet szeretett volna tisztába tenni, amely az Európai Unió szerint is problémás. A közösség versenyhivatala mélyreható vizsgálatot indított a szerződések ügyében, s előzetes megállapításai eszerint ezek korlátozzák a magyarországi versenyt, és ezzel végső soron indokolatlan magasságokba emelik az árakat. A szocialisták által meglépett hatósági árazás – túl azon, hogy a villanyszámlában egyáltalán nem jelenik meg – valószínűleg ellenszenves brüsszeli fogadtatásra számíthat. A kiszivárgó hírek szerint legalábbis az EU a saját piaci szabályaival ellentétesnek, ráadásul értelmetlennek tartja a lépést. Jövő év júliusától, vagyis a teljes árampiaci liberalizációt követően ugyanis a termelői hatósági árat egyszerűen meg kell szüntetnünk.
– Az emberek rosszabbul élnek, mint négy éve, s ezért a munkanélküliség, az adóemelés, az áremelések és a luxus kormánya a felelős. A megélhetés költségei a Medgyessy–Gyurcsány-kormány időszakában 50 százalékkal nőttek, csak az áramért 38 százalékkal fizetünk többet, mint négy éve, vagyis az embereken luxusprofitot söpörnek be – reagált az árcsökkentés elnapolásának hírére Lázár Mózes, a Fidesz országgyűlési képviselője. A politikus szerint a kormány visszatáncolása azért tisztességtelen az emberekkel szemben, mert minden eszköz, a termelői és a végfogyasztói ármeghatározás lehetősége is rendelkezésre áll a tarifa csökkentéséhez.