Megint jönnek, dübörögnek

Soha nem fogom megérteni, hogy a különböző kereskedelmi rádiók és televíziók miért adnak be hírműsoraik bevezetőjének elején mindenféle dübörgő, infantilis zenei alájátszást. Szinte nem is hallani, miről szól majd a leendő beszéd, mert a háttérben ott nyomja a basszusgitáros meg a dobos. Ember legyen, aki meghallja magát a műsorvezetőt. Valószínűleg egyszerűen fel akarják turbósítani az agyamat az előttem álló hírekre, azért a felhajtás. Mások szerint ez itt egy nyugatról jövő trend, ha nem tetszik, ki is lehet kapcsolni a készüléket, szíved joga.
Vadkelet-Európában vagyunk, kedveseim, itt ha hozzád vágnak egy fejőszéket a hiszekegy előtt, az még belefér a liturgiába, nyugi. Mi itt néhányan örülnénk, ha nem dübörögne bele a híradás elejébe egyetlen slágerzenekar se, inkább ingyenkoncerteken pengessenek, dübörögjenek, ott talán van rájuk vevő. Tényleg kérdem: miért? Miért kell csúcsra járatni a hírhallgató, -néző agyát, holott a nyomorultat úgyis transzba hozzák az elkövetkező hírek? Tudatosan kell elszomorítani a fogyasztókat? Ha nem, akkor meg miért? Magukat a műsorvezetőket, bemondókat is sajnálom, amiért elnyomja hangjukat az artikulátlan háttérzaj. (Ilyen erővel robbantgathatnának is a stúdióban, ha bírja a födémszerkezet…)
Magam amúgy, ha híreket, híradókat szeretnék hallgatni, látni, a szövegre, a képre figyelnék. Régi, bevett módszer az ilyen. A dübörgést majd máskor, más alkalommal. Ennyi a hírem. Dübörgés nélkül.