New Orleans-i lábadozás

Tavaly ősszel, a hurrikánszezon végén még senki nem gondolta volna, hogy New Orleansban néhány hónap múltán megtartják a híres farsangi karnevált. Ám a Katrina pusztítása után és a kívülállók borúlátó jóslataival dacolva visszatértek a túlélők, hogy kísérletet tegyenek – ha csak félsikerrel is – a turizmus újjáélesztésére.

New Orleans, Louisiana állam legnagyobb, francia gyarmati eredetű városa sajátos hangulatú település európai és karibi felhangokkal – olyan egyedi hely, ahová szórakozni járnak az Egyesült Államok más részéről éppúgy, mint külföldről. Ezen a tényen láthatóan a hurrikán pusztítása sem tudott változtatni, még akkor sem, ha a teljes rehabilitáció alighanem sohasem történik meg, mert a 2005 augusztus végi események kitörölhetetlen emléket hagytak a helyiek szellemében – ezerháromszázan vesztették életüket, és a gátakon átbukó víz a város nyolcvan százalékát elöntötte. Bár az idén nyolc napra rövidített karneváli szezon során a korábbi évek egymilliós vendégáradatához képest kevesen, csak négyszázezren érkeztek, a kilábalásért küzdő helyiek ezt is jó eredménynek tartják. New Orleans lakónegyedeinek nagy része ugyanis még mindig romokban hever, vagy használhatatlan állapotban roskadozik, s a hurrikán előtt közel félmilliós lakosságából eddig mindössze 190 ezren tértek vissza.
Míg a helyiek a karnevál megrendezésével adják tanújelét ragaszkodásuknak városukhoz, a Katrina során elkövetett helyi és szövetségi szintű baklövések máig témát adnak az őszi választásra készülő amerikai belpolitikának. Nemrégiben hozták nyilvánosságra a természeti katasztrófára adott késedelmes és elégtelen válasz vizsgálatának megállapításait, melyben a demokrata állam- és városvezetést éppúgy elmarasztalták, mint a szövetségi vészhelyzeti szerveket felügyelő belbiztonsági minisztériumot, illetve a republikánus Fehér Ház illetékeseit. Politikai elemzések szerint aligha kérdéses, hogy a törvényhozási jelöltek napirendre tűzik a katasztrófa témakörét is.
A New Orleans-i karnevál ma, a Mardi Gras, azaz a böjt előtti „zsíros kedd” napján ér a csúcspontjára, remélhetőleg beváltva a városlakók bevételhez fűzött reményeit.