Olaszos megnyitó és tempó

Tizenkét évvel Lillehammer után a téli olimpia a földgolyóbist megkerülve (Nagano, 1998, Salt Lake City, 2002) ma visszatalál Európába, és éppen fél évszázad múltán (Cortina d’Ampezzo, 1956) egyszersmind Olaszországba. A XX. téli ötkarikás játékokon Torinóban éjjel háromnegyed 11 körül lobban fel a láng, s ha igazak a kiszivárgott információk, a rendezők nyolc korábbi olimpiai bajnoka együttesen gyújtja meg.

Négy éve Salt Lake Cityben az amerikaiak – 1980-ban bomba meglepetésre győztes – jégkorongozói látták el testületileg a tűzcsiholói feladatot, s a hírek szerint az olaszok is valami hasonlóra készülnek az 1932-es építésekor még Benito Mussolini nevét viselő (ezt most nem reklámozzák), majd Stadio Comunaléra keresztelt stadionban, amely az 1990-es labdarúgó vb-ig a Juventus pályája volt. A Zebrák akkor költöztek be az újonnan felhúzott Delle Alpiba – no, de vissza az olimpiához! A La Repubblica című napilap tudni véli, hogy az Olimpiai stadionban, melynek a befogadóképessége az átépítések miatt felére, 35 ezer fősre redukálódott, a közelmúlt nyolc klasszisa, Alberto Tomba, Deborah Compagnoni, Stefania Belmondo, Manuela Di Centa, Marco Albarello, Maurilio De Zolt, Silvio Fauner és Giorgio Vanzetta egy-egy fáklyával körbeállja majd az 57 méteres magasságban lévő kelyhet, és közösen lobbantja fel a négyméteres lángot. Nos, ma éjjel meglátjuk, így történik-e, mindenesetre Tombának akár főszerepe is lehetne, hiszen őt nemcsak eredményessége (az olimpiákról alpesi síben három aranya és két ezüstje van), hanem az olasz honban elképesztő méreteket öltő népszerűsége okán is illik kiemelni a sorból.
Az nem titok, hogy a megnyitón fellép egy másik helyi idol, Luciano Pavarotti operaénekes is, s a rendezők általánosságban felejthetetlen show-t ígérnek. Az olasz stílus és a kreativitás egyedülálló megjelenítését tömeges koreográfiával, 240 profi és 6100 önkéntes közreműködésével. A főpróbát szerda éjjel tartották, s bár az ezen részt vevőkkel titoktartási kötelezettséget írattak alá, azért egy honfitársunktól sikerült információt szereznünk. Így megtudtuk – ami még nem hadititok –, hogy az ünnepség hozzávetőleg háromórás lesz, este nyolctól tizenegy óráig tart, de a közreműködőknek már ötkor gyülekező van, így hatórás fagyoskodásra vannak ítélve. A stadiont plasztikjég borítja, ezen jelennek meg különböző életképek, az átvezetéseknél pedig sci-fi filmeket idéző korcsolyázók száguldoznak a jégen, a fejükön olyan sisakkal, amelyből lángcsóva csap ki. Látványos ruhakölteményekben sem lesz hiány, példaként elég csak azt felhozni, hogy a táblavivő lányok fehér estélyi ruhájának alján domborműként köszönnek vissza az olasz hegyek. Magát a láng meggyújtását nem próbálták el, de az látható volt, hogy valóban nyolcan kapnak majd szerepet a legnagyobb érdeklődéssel övezett, háromnegyed 11 körül esedékes ceremóniánál, s az is biztos, hogy nem marad el a tűzijáték sem.
Megtudtuk azt is, hogy a tömegközlekedés még – egyelőre – nem nőtt fel a feladathoz. Megesik, hogy ötven percet kell várni a buszokra, a néhány napja átadott metróban pedig máris üzemzavar lépett fel, és le is állították a forgalmat. Még az építési és városszépítési munkálatok sem fejeződtek be teljesen. Persze, meglehet, hogy amikor Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a hét elején azt nyilatkozta, tulajdonképpen mindennel elégedett, és már csak egészen apró dolgokon kell javítani, többek között a főtéren még javában zajló útburkolásra is gondolt… De legalább a belépőjegyek eddigi gyatra eladási mutatói miatt már kevésbé kell hogy főjön a rendezők feje. Január közepéig a közel egymillió belépőnek alig több mint felén adtak túl, ám az utolsó hetekben beindult a vásárlási kedv, s már 720 ezer fölött járnak. Persze azt mindig is hangoztatták az olaszok, hogy az élet semmilyen területén nem kapkodják el a dolgokat…