Ötször jobban

Igaza van Kósa Lajos debreceni polgármesternek, amikor a reggeli pártszolgálati tévéműsorban arról beszél, hogy a Fidesz kommunikációs stábjának átszervezésénél sokkal fontosabb, az embereket közvetlenebbül érintő hír a belvízhelyzet alakulása vagy a 14. havi nyugdíj ügye. Példáit napestig lehet szaporítani: fontosabb az agyonreklámozott áfacsökkentés hatástalansága, az eltitkolt lakossági gázáremelés, fontosabb, hogy az új év első hónapjában is folytatódott a jövő felélése, vagyis az ország drámai eladósítása, és a kormány az uniónak szánt elemzésében lényegében elismeri gazdaságpolitikája kudarcát. De Kósa Lajos nyilván azt is tudja: egy politikai szervezet kommunikációja akkor sikeres, ha azáltal eléri, hogy a neki előnyös témák uralják a közbeszédet. A Fidesz sajtócsapata tegnap bejelentett átalakításának kizárólag ebből a szempontból van politikai jelentősége.
Az úgynevezett szerverügy és a Magyar Vizsla-eset kapcsán többen is arról értekeztek, hogy szertefoszlott a Fidesz mint kiválóan kommunikáló párt mítosza. Abban igazuk van, ez mindig is legfeljebb mítosz volt, nem valóság. Sőt kis túlzással a demokratikus jobboldal rendszerváltozás utáni története szakadatlan kommunikációs vesszőfutásként is leírható. Ennek egyrészt az alkotmányellenesen kiegyensúlyozatlan sajtó, véleménydeformáló médiaértelmiség, másrészt az annak természetét nem ismerő jobboldal az oka. Az a tény, hogy az eddigi négy szabad választásból kettőt mégis a polgári oldal nyert meg, nem cáfolja a fentieket: a ’90-es nyugodt erő kampány, illetve a Fidesz nyolc évvel későbbi, mintaszerűen felépített korteskedése a szabályt erősítő kivétel. Azt bizonyítja, hogy a körülmények szerencsés összjátéka és a kivételes politikai tehetség széllel szemben is célba juttathatja a magyar jobboldalt. De csupán ebben – no meg a csalóka felmérésekben – bízni akkor, amikor a baloldal vezére egy lefegyverzően gátlástalan milliárdos, aki elődeinél tehetségesebben mozgatja a magát mindig kéjes örömmel balliberális járomba hajtó médiagépezetet, vétkes könnyelműség. (Nem tudom, véletlen-e, de Gyurcsány Ferenc jól felépített mutatványa a szombati kongresszuson mintha a Fidesz egykori mitikus kampányguruja, Wermer András keze nyomát viselte volna magán.)
A cselédsajtó tematizációs erejét, de az ellenzék gyengeségét is jelzi, hogy egy olyan hiba miatt, amelyet egyszer sem kellett volna elkövetni, a Fideszre osztják az adatlopó párt szerepét, s komikus túlzással Watergate-ügyet emlegetnek. Holott a jelenlegi kormány volt az, amelyik hatalomra kerülve jogellenesen lemásoltatta minden adózó közintézményekben tárolt adatait (adatlopás), az erre nem kapható vagy egyszerűen csak a hatalom útjában álló intézmények vezetőit sokszor törvényt sértve eltávolította (statisztikai hivatal – manipulált adatok), a kormány közeli („Gyurcsányi”) köröket is kínosan érintő bűnügyben pedig titkosszolgálata lehallgatási jegyzőkönyveket darált le. S miközben az úgynevezett szerverügy híre a nemzetközi sajtóhoz is eljutott, az időközi miniszterelnök leleplezett „jogi pontatlanságai”, már Putyin Oroszországában sem tolerált vagyongyarapítási technikái nem érik el az ingerküszöböt. Az ellenzék mulasztása is, ha a külföld egyoldalúan tájékozódik az itteni történésekről.
A tartós sikerhez a Fidesznek az eltelt tizenhat év tapasztalatainak leszűrése mellett igazi kommunikációs fordulatot kellene végrehajtania. Ez leegyszerűsítve két felismerésre épülhet: akit sárral dobálnak, és nem védekezik, az sáros lesz. És: ha látod ellenfeled gyenge pontjait, ráadásul muníciód is van bőven, ne habozz támadni! Orbán Viktor a 2002-es választás után azt mondta, a polgári oldalnak ötször jobbnak kell lennie ellenfelénél ahhoz, hogy legyőzhesse. Pártjának új sajtócsapatával akad még tennivalója.