Színpadon a bohóc

Gyurcsány Ferenc internetes táncparádéja után, amely immár bejárta a világsajtót is, jogosnak tűnik a kérdés: ugyan miféle ötletek lapulnak még a fiatalos hevületű és laza miniszterelnök kampányrepertoárjában? (Gyurcsány a kínos ügy kapcsán azt állította, hogy a felvétel nászajándéknak készült Batiz András kormányszóvivő esküvőjére – a szerk.) Vagy lehetséges, hogy az utcán kóborló, eltévedt kislányok begyűjtése és a kereskedelmi televíziók show-műsorainak végighaknizása (lásd: figyelem, világ, bőrrákom volt!) után ez volt az utolsó dobása? Vagy másképpen: remélhető-e egyáltalán, hogy a választásokig hátralévő időben már egy hangyaszorgalommal dolgozó, fegyelmezett közhivatalnok fog kipillantani a nem éppen SZTK-színvonalat felidéző szemüvegkeret mögül a számító miniszterelnöki ripacséria helyett?
Az eltelt másfél esztendő ismeretében nyugodtan válaszolhatunk nemmel. Az arab terroristák és a tizennegyedik havi nyugdíj elleni harcban megedződött kormányfőnek legalább annyira megrögzött szokásává vált a kamerák előtti vásári magamutogatás, mint mondjuk Kende Péternek a véletlenül mindig négyévenként esedékes tényfeltárás. Érdemes eljátszani tehát a gondolattal, hogy a „magyar Hugh Grant” az Apró-villa nappalijában bemutatott sasszézása után mivel próbálja majd tovább lelkesíteni a Kiss Péter konfekcióöltönyébe már rég beleunó szocialista szavazókat.
Ha hősünk – tegyük fel – a James Bond-filmek rajongóit célozná meg, akkor bizton állíthatjuk, hogy egy elegáns autószalonban kapná majd le valamelyik élelmes bulvárlap paparazzója. A mindig szolgálatkész Batiz András néhány veszélyesen mosolygó bombázó társaságában, széles karmozdulatokkal mutatná meg főnökének az Aston Martin legújabb modelljének extráit. Eközben vodkát kortyolgatnának Martinival, természetesen nem keverve, hanem angolosan rázva.
Az sem kizárt, hogy választói célcsoportként A Gyűrűk ura-trilógia hívei is sorra kerülnek egyszer. Ez esetben – mit tesz Isten – valamelyik vidéki kampánykörút ürügyén zord hegyvidékre tévedne a magyar gazdaság dübörgésének előidézője. Ősz szakállú, külsejében Gandalfot megformázó kísérője a sötéten sustorgó fenyőfák közé kalauzolná, ahol egy fura feliratokkal ékített gyűrűt találna a földön, miközben szorgosan kattogna a havi hétszázötvenezer forintért foglalkoztatott fényképész masinája. Lehetséges, hogy Gyurcsányt az egekbe szökő Harry Potter-láz is megfertőzi. Ez esetben valamelyik népszerű televíziós bulvármagazinban botlunk majd bele az érzelmes hangulatú zongorajátékkal kísért riportba. A szemét anyai derűvel csillogtató Dobrev Klára egy gyermekotthonban éppen a félvér herceg történetének mesélését kezdi el, a mellette ülő kormányfő pedig szeretetteljesen ültet a térdére egy borzas, fekete hajú, szemüveges kisfiút. A háttérben Göncz Kinga a kampánymosolya mögött állva elégedetten állapítaná meg, hogy az általa irányított, kimondhatatlanul soknevű minisztérium tevékenysége minő hangsúlyt kap a gondos igyekezettel kidolgozott kampányban.
Persze olyasféle fordulat is előállhat, hogy a kormányfő kommunikációs stábjának célkeresztjébe a Mátrix-trilógia rajongói is belesodródnak. A papos külsejű Gyurcsány nem is festene rosszul a Keanu Reeves szerelését idéző fekete abbéruhában. Valamelyik épülőben lévő budapesti toronyház tetejéről szemlélné meg, ahogyan négyéves huzavona után elkezdik fúrni a négyes metró alagútjának első centiméterét. Az esti híradókba is bekerülő, lenyűgöző látványvilágú tudósítás csúcspontja az lenne, amikor egyszer csak Kóka János gazdasági miniszter magánhelikoptere ereszkedne le a betonrengetegre, miközben lenn az utcán a frusztrált és depressziós fideszes plakátmodellek riadt hangyákként menekülnének az új idők új emberei elől.
Ám jusson eszünkbe, hogy Indiana Jonesnak is igen sok rajongója akad kicsiny hazánkban. Putyin orosz elnök készülő látogatása, amelynek során talán a sárospataki könyvtár egykori kincsei is visszakerülnek végre, alkalmat adhatna arra, hogy Gyurcsány a hűvös márciusi szélben a harmincas éveket idéző filckalapban és bőrdzsekiben fogadja az egykori birodalom mai urát, hogy aztán később karikás ostort ajándékozzon az elegánsan unatkozó Putyinnak, gesztusát afféle hungaricumként feltüntetve.
A továbbiakban pedig ne feledkezzünk el az előző esztendő egyik legzajosabb sikeréről, a King Kong című filmről sem. Vajon mekkora erőfeszítést igényelne egy kora tavaszi állatkerti séta Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter társaságában? És mennyire lenne elképzelhetetlen, hogy az ötéves nyugdíjfelzárkóztatási program érző szívű atyja éppen egy szőrös orangutánt fogadjon örökbe, természetesen egy gyönyörű szőke riporternőnek ecsetelve, mekkora élményt jelentett számára Peter Jackson fantáziafilmje, és mennyire beleszeretett emberszabású sorstársaiba?
Végezetül sorra kerülhet még az 1956-os melbourne-i olimpia legendás magyar–szovjet vízilabda-mérkőzésének történetéről szóló film forgatása is. A vizes sportágak iránti rajongását mindig bőszen hangoztató Gyurcsány megjelenne a filmesek között, majd mindenkit meghökkentve maga is vízbe szállna egy jelenet erejéig, fején pedig természetesen a különös ismertetőjelei közé sorolható úszósapka virítana. Ha pedig még ez sem lenne elegendő, hogy a Lendvai Ildikó szójátékait már lejárt lemeznek tartó fiatal szavazók bizalmát elnyerje, akkor titkos fegyverként, afféle szocialista V2-es rakétaként még mindig bevethető lehet a Superman-terv. Végül is miért lenne elképzelhetetlen, hogy egy bajba jutott honfitársunkon élete kockáztatásával segítsen a kék-piros szerelésbe öltözött kormányfő, pulóverén egy hatalmas S betűvel? Eközben – micsoda fatális véletlen – a baloldali sajtó színe-java éppen ott sertepertélne a nagy esemény helyszínén, hogy aztán másnap szolgalelkű címlapok sokasága kürtölje világgá, mekkora hőstettet hajtott végre a Fletó.
Ennyit a fikciókról. Ezek után már csak az a kérdés, mekkora a valószínűsége, hogy az amerikai kampánytanácsadókkal felfegyverzett Gyurcsány Hillerrel karöltve valóban további lépéseket fog tenni a miniszterelnöki tisztség tekintélyének további rombolása céljából. Nos, valljuk be, jóval több esély van rá, mint arra, hogy tartható lesz az idei költségvetés, vagy áprilisig érezhető módon növekedni fog az aktív foglalkoztatottak aránya.