Vita a 14. havi nyugdíjról

Tiltakoznak az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület szekszárdi tagjai, hogy Jankovits György, mint a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége elnöke, a mi nevünkben is lemondott Orbán Viktor (volt és leendő) miniszterelnök által hivatalosan beígért 14. havi nyugdíj bevezetéséről. Erre a nyugdíjasok széles tábora nem hatalmazta fel Jankovicsot, és nem is ért vele egyet. Ilyen érdekképviseletre nincs szüksége a nyugdíjasoknak, éppen ezért jobban tenné – és mi, nyugdíjasok meg is köszönnénk –, ha békésen visszavonulna. Jankovits úr, ha érdemben nem tud segíteni a nyugdíjasok helyzetén, akkor legalább ne ártson nekik. Százötven tagunk felhatalmazása alapján:
Dr. Szemes Ferenc
egyesületi elnök, Szekszárd

A választásokhoz közeledve a „mértékadó” értelmiség részéről egyre sürgetőbben hangzik el az igény arra, hogy a pártok hirdessék meg programjukat. A Fidesz eddigi csendes, visszafogott politikáját kifogásolók most megnyugodhatnak. Egyre újabb és újabb javaslatok hangzanak el Orbán Viktortól, amelyeket aztán két nap alatt az MSZP átvesz, és harsányan bizonygatja, hogy ennél sokkal többre is képes lenne, ha újra kormányt alakíthatna. Lám, milyen igaza volt a Fidesznek, hogy korábban nem állt elő javaslataival. (Ajánlom Szijjártó Péternek a „vörös papagáj-díj” megalapítását.)
Most azonban Orbán Viktor, a nyugdíjasoknak szóló 14. havi nyugdíj ígéretével, úgy tűnik, kiverte a biztosítékot a szocialistáknál. Az MSZP-ben odáig süllyedtek, hogy a kormánnyal kiváló kapcsolatokat ápoló nyugdíjasszervezeteik, feltételezhetően tagjaikkal történt egyeztetést követően, visszautasították a 14. havi nyugdíj bevezetésének gondolatát. Javaslom, hogy ezek a szervezetek a nyugdíjasaik között kezdjenek aláírásgyűjtésbe arról, hogy csakugyan lemondanak a 14. havi nyugdíjról, a sűrűn betelt listákat pedig adják le a Fidesz-irodákban. Így remélhetőleg Orbán Viktor gondjai, az ígérete teljesítését illetően, jelentősen csökkenni fognak.
Az én aláírásom és még sokunké hiányozni fog a listájukról.
Szarka Istvánné
nyugdíjas, Budapest

Miután tegnap este is hallhattam Batiz szóvivőt a tévében, engedtessék meg nekem néhány tény, mondom, tény szóvá tétele.
Mióta ez a kormány (kormány?) uralmon van, az első perctől kezdve mindig és mindenhol a tizenharmadik havi(!) nyugdíjról írnak, beszélnek, nyilatkoznak, hivatkoznak. De egyetlenegyszer sem az egyheti, a kétheti, a háromheti, a valóságban megtörtént kifizetésről. Mindig csak havi nyugdíjról. Ez így közönséges hazugság. Az a baj ugyanis, hogy egy csomó szerencsétlen kisember ezt észre sem veszi. Mert ez a dübörgő gazdaság már arra sem képes, hogy ezt a három hetet egyszerre fizesse, ezért megosztja, és alamizsnává degradálva csak két részletben képes kifizetni. Aki csak egy picit is ért a költségvetéshez, pontosan tudja, ez a csöpögtetéses módszer mekkora könnyítés az államháztartásnak. Mi csak konkrétumokban bízunk (és nem hiszünk). Viszont számolni, azt tudunk.
Pamper Viktor
budapesti nyugdíjas

Mindig azt hallom, hogy ez a kormány mennyire szívén viseli a kisnyugdíjasok sorsát. Ezzel szemben én saját nyugdíjazásomnál rájöttem arra, hogy többszörösen be vagyunk csapva. Nyugdíjam ugyanis többszörösen csökkentetten van kiszámítva, mivel 38 ledolgozott év után 77 százalékot kell számításba venni. Nekem 33 év fölött van a ledolgozott időm, így 71 százalékkal számolták el. Ezenfelül két gyermeket neveltem, így 3 hónap híján 36 évem van. (810 nap hiányzik a 38 évhez.) Tehát így már 6 százalékkal csökkentetten számolták ki a nyugdíjamat, amivel én még egyet is értek. Így a nyugdíjbiztosító számítása szerint ez 55503 forint. Ezt a nyugdíjat a keresetemből levont adó, egészségbiztosítás és nyugdíjjárulék befizetése alapján számolták ki. Ami ezután következik, az már sok kisnyugdíjas pénzéből való sikkasztás. Ezt, a már csökkentett nyugdíjat még 18 százalékkal csökkentették, ami az én esetemben 9 forint híján 10 ezer forintot jelent havonta. Nekem ez évi 120 ezer forint büntetést jelent. Az igazolt éveken felül 14–18 éves koromig tsz-ben dolgoztam édesanyám munkakönyvére. Édesanyám lebetegedett 1993-tól, majdnem két éven keresztül ápoltam, de nekem azt mondták a munkaügyi központban, hogy jövedelempótló támogatásra menjek, ne az ápolásira, mert így kicsit több pénzt kaphatok, de azt senki nem mondta, hogy ez nem számít bele a nyugdíjasévekbe. Igaz, akkor még nem ez a törvény volt, akkor még a nők nyugdíjkorhatára 55 év volt. Ezt a törvényt még 1997-ben, az MSZP és SZDSZ kormányzása alatt hozták. A sok kisnyugdíjastól elsikkasztott pénz kinek – kiknek – a bankszámlájára folyik be? Kezem-lábam már nagyon fáj, 57 évemet betöltöttem, a jelenlegi követelményeknek már nem tudnék megfelelni, mivel egész életemben nehéz fizikai munkát végeztem. Így én is csak a táppénzesek és munkanélküliek táborát tudnám szaporítani. Nyugdíjasidőmet azóta is büntetésként élem meg, hiába dolgoztam becsülettel egy életen át.
Nagy Balázsné
kisnyugdíjas, Érd

A febr. 9-i lap 3. oldalán közölt miniszterelnöki ajánlatra szeretnék reflektálni, összehasonlítva a 2002. januári és 2006. januári nyugdíjszelvényemet és a még rendelkezésemre álló kifizetett számlákat. Megjegyzem, ugyanabban az 58 négyzetméteres lakásban élünk, csak négy évvel öregebben, betegesebben. A megvásárolt gyógyszerek és élelmiszerek árváltozására nincs hiteles adatom, így azokat nem vettem be a számításaimba. De biztos, hogy azoknak az ára sem csökkent. Az adatokból a nagy jólétben kiderül, hogy a nyugdíjam 40,5 százalékkal, a vizsgált és számlákkal alátámasztott kiadásaim pedig 67,3 százalékkal nőttek.
Íme a számlákkal alátámasztott bizonyíték, hogy valóban rosszabbul élünk, mint négy éve. Azt hiszem, ez a nagyon magas életszínvonal, a közel 30 százalékos visszaesés nem a Fidesz miatt alakult így. Persze a jelenlegi miniszterelnöktől el sem fogadnám a kiegyenlítés összegét – nem azért írtam ezeket a sorokat –, hisz nekem ő nem miniszterelnököm. Én szeretnék választani egy másikat, áprilisban.
Rácz Zoltánné
69 éves, ny. köztisztviselő, Budapest

---